Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Tóthné Litovkina Anna - Nagy Janka Teodóra: Aki keres,az talál?

64

Új Dunatáj 1996. szeptember

A keresett féllel szembeni elvárások eltérő tendenciát mutatnak. A 3. táblázat jelzi, hogy a férfiak és a nők számára egyaránt a belső tulajdonságok a legfontosabbak, s az anyagi értékek állnak az utolsó helyen. A külső és intellektuális értekek helye eltér a férfiak és a nők esetében. Amíg a férfiaknál a külső a második, az intellektuális érték pedig a harmadik helyre kerül, addig a nőknél fordított a sorrend.

A hirdetések formai jellemzői

A hirdetések típusainak megállapításakor Fejős Zoltán a leíró részek hirdető-, azaz szubjektumközpontú tartalmi csoportosítását végezte el. Formai szempontból kijelentéstípusok szerint a vizsgált hirdetések döntő többségükben a személytelen kijelentő formához tartoznak. A 168 hirdetésben előforduló igék közül a „keres” (105), „van” (45), „vár” (28), „él” (22), „szeret” (21) és „megismerkedik” (21) kijelentő módú egyes szám 3. személyű alakja bizonyult a leggyakoribbnak (58.9%), amely lehetővé teszi, hogy a hirdetők személytelenül szólhassanak magukról. Ezzel összefüggésben a férfiak kedvelt önmegjelölései a „férfi” (29), „fiatal ember” (14), „fiú” (10), „orvos” (6), „vállalkozó” (5), „mérnök” (4), „srác” (2), a nőké a „nő” (27), „özvegyasszony” (10), „hölgy” (9), „lány” (6), „asszony” (4), „anyuka” (2). A hirdetések között gyakori volt a személyes kijelentő alak is (például egyes szám 1. személy: 33,5%).

Mint Fejős Zoltán fogalmaz, a házassági hirdetés sajátossága, hogy „a »lefojtott«, korlátozott epikum reménytelen küzdelmet folytat az emberi lét egy meghatározó centrumának, a párválasztásnak nyelvi feldolgozásával”. Véleménye szerint épp e paradox jellegéből származik szövegeinek klisészerűsége, közösségivé váló folklorizálódása. Bár a hirdetések meghatározó kompozíciós elemének mindvégig a leíró részt tekinti Fejős, az adott szempontból különös jelentősége van az apróhirdetések többfunkciójú, de mindenképpen orientáló, ha tetszik ünplicit értékhordozó elemének, a jeligének. Amellett, hogy megmerevedett forflulatokként az érzelmek kifejezésének automatikus tolmácsolóivá válnak, sűrítve képesek kifejezni a hirdető kulturális tájékozottságát, értékrendjét, világképét. Minden bizonnyal ez is indokolja, hogy a hirdetések döntő többsége jeligés (nők: 94.2%, férfiak: 84,9%). A hirdetés célja mellett a jelige utalhat a már értékrendi sajátosságokat megelőlegező kölcsönös elvárásokra („Diszkrét és korrekt”, „Diszkréció”, „Vígjáték”, „Boldog órák”, „Szépen, boldogan élni”, „Boldogan élünk majd”, „Együtt - egymásért”, „Kevés szabadidővel tartós kapcsolat”, „Boldog jövő”), de gyakran egyben a hirdetés feladójának előéletéről is informál („Új élet”, „Tanuljunk újra nevetni”). Míg a tulajdonságot megjelölő jeligék első olvasatban is a kereső vagy keresett fél explicit és implicit elvárásait, a számára fontosnak tartott külső és belső értékeket fogalmazzák meg („Bátorság”, „Érzés”, „Empátia”, „Őszinteség” (2), „Romantika”, „Optimizmus”, „Megértés”), a virág- („Hóvirág” (2), „Színes orchideák”, „Sár