Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Tóthné Litovkina Anna - Nagy Janka Teodóra: Aki keres,az talál?

60 Új Dunatáj 1996. szeptember évesig) házasság céljából. Egy gyermek nem akadály. Találkozás 1994 nyarán Ma­gyarországon. Mindenképpen fényképes leveleket kérek. »New Jersey...«”. A felsorolt négy alapvető csoport mellett a hirdetők más kisebb értékeket is fel­tüntetnek. A férfiak 1 1,1%-a (11) és a nők 5,8%-a (4) említi, hogy mentes a káros szenvedélyektől (ital, cigaretta). A férfiaknál leggyakoribb klisék: „káros szenvedé­lyektől mentes” (6), „nem dohányzó” (4), „józan életű”, a nőknél: „nem dohányzó” (3), „káros szenvedélyektől mentes”. A rovatok jellegének megfelelően kevés hirdető közöl információt szexualitá­sáról. Anyagunk egyetlen női hirdetője szól erről („igazi nő kettesben”), három férfi „szeretkezésről” beszél, illetve a „testi örömök magas fokon” kifejezést hasz­nálja. Vallásukat meglepően kevesen, s akkor is értéktételezés nélkül, csupán infor­mációként említik (1 férfi, 1 nő). Ugyancsak ritkán, mindössze 4 férfi (4,4%) eseté­ben jelenik meg a hirdető egészségi állapotára utaló adat („enyhén sérült”, „időle­ges szájhiba”, „mozgássérült”). A szövegekben a keresett féllel szembeni elvárások is körvonalazódnak. A hirdető férfiak 36,4%-a (36), a nők 46,4%-a (32) fontosnak tartja meghatározni a keresett személy életkorát. Általában egy életszakaszt jelölnek meg, például egy évtizedet (14 nő, 18 férfi), vagy korhatárt (11 nő, 7 férfi), illetve egy adott korú sze­mélyt keresnek (4 nő, 5 férfi). De vannak, akik egyszerűen csak „fiatal” (3), „fiata­los” (2) vagy „nagyon fiatal” társra vágynak. Korkülönbségről csupán 32 hirdetés­ben esik szó (férfi: 19,2% (19), nő: 18,9% (13)). A keresett személy külsejére vonatkozó elvárásokat a férfiak 51,5%-a (51), a nők30,4%-a (21) jelzi. Milyen legyen a nő? Bár a szépség a paraszti társadalomban például sosem volt fő szempont a párválasztás során (a népi bölcsesség szerint: „Szépséggel nem lehet jóllakni”, „A széppel főtt káposzta soha nem jó, csak a jó­val”), a mai hirdetéseket feladó férfiak fontosnak tartják, hogy a hölgy legyen „csi­nos” (25), „szép” (5), „reprezentatív” (3), „helyes” (3), „ápolt” (2), „kellemes külsejű (megjelenésű)” (2), „nőies” (2), „bájos” (2), „széparcú” (2), „jóképű”, „dekoratív” vagy „nőiesen vonzó”. Legyen „jó alakú” (7), „karcsú” (6), „filigrán” (4), „vékony” (2), „arányosan telt”, „darázsderekú”, „manöken alkatú”. Három férfi a kívánt ma­gasságot is feltünteti. Talán udvariasságból, de a hölgyek súlyát nem említik. Igen ritka a hajszín („barna”), nem is fordul elő a szemszín kikötése. Egy fiatal ember ra­gaszkodik ahhoz, hogy párja „ifjúsan kis keblű” legyen. S most lássuk, milyen legyen a férfi külseje! Amíg a férfiak szemében uralkodó érték volt a „csinosság”, addig a hölgyek szemében a férfi szépsége nem túlságosan becsült tényező. (Emlékezzünk csak a népi mondásokra: „Szépséget nem esznek kanállal.” „Elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél.”) A hirdető hölgyek közül mindössze 4 tartotta lényegesnek a férfi külső értékeit („jó megjelenésű” (2), „kelle­mes külsejű (megjelenésű)” (2)). Fontosabb volt magassága (legyen „magas” (10),

Next

/
Thumbnails
Contents