Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Buda Attila: Történet a félelemről, avagy Török Sophie 1945 február-augusztus
Buda Attila • Történet a félelemről avagy Török Sophie 1945-ben 31 Buda Attila TÖRTÉNET A FÉLELEMRŐL avagy TÖRÖK SOPHIE 1945 FEBRUÁR-AUGUSZTUS A költőnő, akinek kerek évfordulóját nem kísérte üdvrivalgás és ünnepségsorozat, s akinek legjellemzőbb epitheton ornans-a az a név lett, melyet Babits Mihály stilizáló kedve és példakereső önérzete révén kapott, Kazinczy Ferenc felesége után; nem szerepel sem az irodalmi köztudatban, sem az irodalomtörténeti kánonban. A művelt nagyközönség verseit, novelláit nem olvassa, a kiadók elő nem veszik, — az a néhány filosz, aki még tudja, hogy ki volt ő, az is csupán a nagy költőt önfeláldozóan ápoló és a nyomasztó terhek elől lázongva menekülni igyekvő asszonyt látja benne. És ez talán rendjén van is így, az ideges természetű, életében sok sebet kapott és legalább annyit okozott Török Sophie munkái felett kissé eljárt az idő: témái, az emberi életet a megírásuk óta sokkal súlyosabban fenyegető veszélyek hatására, némileg fénytelenné váltak, megközelítési módja, eszménye és ízlése viszont az eltávolító, személytelenítő módszerek térnyerése következtében érvényét vesztette. Halálával pedig, amelynek fordulója szintén az elmúlt évben volt, megszűnt az a többlet is, amit az alkotó varázsa adhat (ha adhat) a műnek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy élete tanulságok nélkül ért volna véget. Török Sophie ugyanis Babits Mihállyal kötött házassága kezdetétől, azaz 1921-től minden évben egy vagy két naptárt vezetett, melyekbe a számára legfontosabb dátumokat, eseményeket jegyezte be. Naptárait váltakozva használta, az egyikben általában vázlatosan a feljegyzéseket és a megtörtént eseményeket vezette, a másikban ugyanazt bővebben kifejtve örökítette meg, néha röviden magyarázva, pontosságra és egyértelműségre törekedve. Feljegyzéseit Babits Mihály halála után is folytatta, s mivel az 1941-et követő évek Magyarország egyik nagy sorsfordulóját hozták, az emlékeztetőnek szánt magánjegyzetek egyben a köztörténelem dokumentumai is. Török Sophie, aki az irodalomtörténeti félmúltból lassan átlép a csendes feledésbe, evvel felmutatott valamit, amiről hosszú ideig csupán a politikának lehetett véleménye, miközben az igazság (vagy mondjuk kevésbé öntelten: a valóság) titkolózások és félelmek gyötörte kínban az elszenvedők lelke mélyén hallgatott. Mielőtt azonban rátérnénk az 1945 eleji feljegyzések ismertetésére, foglaljuk össze néhány mondatban a helyszínre vonatkozó legfontosabb ismereteket. Török Sophie férjének halála után anyagi okok miatt költözött 1942 elején, Babits Ildikóval a Jagelló utca 3/a. alá.
