Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"

21

55 ÉVE HALT MEG BABITS MIHÁLY

Sáli Erika

„...IGAZ TISZTELŐJE, STEFAN I. KLEIN”

Részletek Babits Mihály és S. I. Klein levelezéséből

Az alkotói életpályák, az irodalmi művek megismerését, megértését sokféleképpen segítheti elő az irodalomtörténet. Mostanában elsősorban levelezéskötetek megjelentetésével teszi ezt. Valószínűleg Babits Mihály személyes kapcsolatrendszerét, emberi vonásait is közelebb hozza majd az érdeklődőkhöz levélváltásainak készülő kritikai kiadása, mint ahogy szintén izgalmas olvasmány a Babits és Csinszka viszonyát feltáró nemrégiben megjelent kiadvány (Nemeskéri Erika szerk.: Kedves Csinszka! Drága Mis! Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1994.)

Mivel Babits és Stefan I. Klein levelezését ebben az évben rendezik sajtó alá, az alábbiakban szeretném egyrészt fölhívni a figyelmet a készülő munkára, másrészt az irodalomkedvelő nagyközönség segítségét kérni.

Kleinnel az 1960-as, 1970-es években Salyámosy Miklós, az ELTE Bölcsészettudományi Kar német tanszékének tanára és Illés Ilona, a Petőfi Irodalmi Intézet munkatársa foglalkozott, aki Klein levelezéséből, többek között a Babitscsal folytatottból is, közölt illusztrációkat (Illés Ilona: Magyar írók levelezése Stefan I. Kleinnel. PIM Évkönyve, 1969/70. 79-93. p.).

De ki is ez a titokzatos ember, akit Márai Sándor Egy polgár vallomásai című művében csupán kezdőbetűjével jelöl („K., a fordító”)? Isidor Klein 1889. május 10-én született Bécsben. Apja, Hermann Klein kereskedő, aki fiával a gimnázium alsó négy osztályát Szakolcán, a négy felsőt pedig a pozsonyi protestáns líceumban végeztette el. A család ekkor már a Nyitra megyei Holicson lakott, ahová az ifjú Klein többször is visszatért. Előbb a Pozsonyi Királyi Akadémia Jog- és Államtudományi Karán végzett el két félévet ernyedetlen, majd csekély szorgalommal, azután 1910 és 1913 között a bécsi egyetem Bölcsészettudományi Karán hallgatott történelmet, jogtörténetet (a vonzalom megmaradt), filozófiát, logikát, pszichológiát, pedagógiát, német irodalmat és színháztörténetet. Rövid holicsi tisztviselőség után Budapesten a Pester Lloyd, az Újság és a Világ munkatársa lett, 1916-tól pedig a svájci Davosban gyógyíttatta tüdejét, melyet szerelmi csalódásakor maga ellen fordított revolverének golyója roncsolt meg. A szanatóriumban alakult ki kapcsolata egész életre szóló társával, Hermynia Zur Mühlen osztrák írónővel. Németországban, főként Frankfurt am Mainban dolgoztak, alkottak 1920 és 1933 között, majd Hitler hatalomra jutása után 1933-38-ig Bécsben éltek, de tovább kellett menekülniük Prágába, Pozsonyba, Bad Piestyanba (Pöstyén), végül Angliába. Nem tértek vissza a háború végeztével sem. Klein 1960. október 6-án St. Albans-ban hunyt el: felesége még 1951-ben Radlett/Hertfodshire-ben.