Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Szitás Erzsébet: Identitástudat és szövegbe integrált világok
Szitás Erzsébet • Identitástudat és szövegbe integrált világok 13 öntudata kísérte végig lázadó és vándorló éveiben, s vált megtartó erejévé, amíg értelmét látta részt venni a folyamatosan széteső egészben. Kötöttség és kiszakadás - az otthontalanság alternatívái János mester a kassai polgárokban nyugatra küldi fiát, hogy megtanulja és tökéletesítse mesterségét; legfőbb intelme, mellyel a tradíciónak és apja emlékének adózik: a keletről induló polgár identitásának mindenkori megőrzése és szem előtt tartása. Drámáját Márai apja emlékének ajánlotta, s - talán - fiának szánta, aki már nem olvashatta. A középkori polgár feltétlen és könyörtelen városszeretetét - a kultúrát alkotó, súlyos feladatok hordozójának vad és érzéki örömét viseli magán az a szepességi szász családból származó menekülő kamasz, majd lázadó ifjú és fiatal férfi, aki 1934- ben kendőzetlen őszinteséggel vall osztályának, családjának, városának nyitottságáról, valamint intim és bensőséges, ha kell szigorú és elutasító zártságáról. Az Egy polgár vallomásai fiatalkori alapmű. Meghökkentő, elgondolkodtató, már-már provokatív. Mégis talán az életmű fókusza. Szövegvilága pedig a létrejövő magánmitológia megértésének és beleérzésének elengedhetetlen kulcsait tartalmazza. Szociografikus életrajz, vagy az ágostoni Rousseau-i vallomás hagyományának autentikus folytatója? - merülhet fel a kérdés. Ezt vizsgálva, a cím két szavának (polgár vallomásai) egymás mellé állítása akár ironikusnak is tűnhet. A confessio ugyanis tradicionális értelmében mélyen személyes ügy: csupán az Énre és Istenre tartozik. Ezen túllépni már inkább valamiféle enuntiatiót jelent: a polgár kinyilatkoztat, s egy életforma személyes élményekből összeálló idealizmusáról szól. Nem vár feleletet, a lezárás biztos tudatában teszi mindezt. Életének, családjának eseményeiről beszél - nem abszolutizálja igazságkritériumait, sőt szerző-funkciójának abból a pozíciójából szól, melyben kijelentheti, hogy elhatárolja magát a hitelesítéstől. Mégis épp ezáltal ötvöződnek a vallomás, emlékirat és regény műfaji keretei. Narrációját nem születésével vagy életének sorsfordító eseményével kezdi, hanem az otthon - a kassai kétemeletes bérház - részletes bemutatásával. Ennek jelentőségét az a tény is megerősíti, hogy a bérház az urbanizálódó közép-európai várostervezés jellegzetes lakóépületeként jelenik meg: üzleti vállalkozás tárgya a tulajdonos számára és otthon a bérlőnek. A század korai évtizedeinek lakója számára, ha úriember degradáló, hisz bért kell fizetnie valaki másnak, és a felemelkedés egyik lehetősége, a vidékről a fővárosba, illetve nagyobb városba került szélesebb néptömegek számára. A lakásviszonyok ennek megfelelően igen széles skálán mérhetők az úri bérháztól a tömeglakóházig. Mivel a középosztályhoz való tartozás legszembetűnőbben a külsőségekben nyilvánult meg, s ennek egyik mutatója a lakásnagyság, esetleg saját ház - megismeréséből, bemutatásából a polgári életmód korrajzának keresztmetszete is láthatóvá válik. Márai családja a kassai Fő utcára néző ötszobás lakásban él. Az író gyermekkora és a kamaszévek is ebben a házban tel
