Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Gacsályi József: "Lapozz fel engem és leszek"
Gacsályi József • „Lapozz föl engem és leszek” 63 „En az angyalokban hiszek. ” A kutatás külön és igen lényeges fejezetét fogják képezni azok a dolgozatok, melyek Baka István transzcendens világával foglalkoznak majd. Roppant és kényes feladatra vállalkozik, aki érinteni próbálja ezt a kérdést. Én most csupán látszólag teszek ilyesmit. Mert néhány bizonyosat csupán a költő angyalairól gondolunk. Az angyalok, ha ő szól róluk, Szekszárddal vannak összefüggésben: a gyerekkorral, Liszttel, Augusszal, a dombokkal, a pincesorral. Az „angyalok városa” ott volt vele Moszkvában és Szentpéterváron is, és azt vitte magával Szegedre, hogy otthon tudjon lenni. Mikor a három Háry-dalt írta, azt mondta: „Úgy látszik, hazafelé kanyarodom”. Az ember esendőségét, zuhanását megkísértő szavak ezek. Az utolsó kötet verseivel játszottak. Azt a könyvet a címadó költemény zárta, a November angyalához. Baka István egy 1995-ös ciklussal egészítette ki Tájképfohásszal című kötetét, mely az esztendő nagy kincse lesz. Az angyal fáklyája tehát tovább világít. BAKA ISTVÁN 1948. július 25-én született Szekszárdon, elhunyt Szegeden 1995. szeptember 20-án.
