Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Feld István - Koppány Tibor: Az ozorai várkastély
Kiderült, hogy egykor a mai főpárkánynál jóval magasabbra emelkedett, hasonlóan a teljes egészükben a 15. századból származó északi és keleti külső falakhoz. Itt körben előkerültek - bár a barokk kastély és főleg a magtár nyílásaitól már nagyrészt roncsokat! - az első emelet egykori erkély- és nyílásrendszerónek maradványai, néhány kisebb, földszinti és második emeleti ablakrészlet, valamint az elfalazott középkori várkapu. Főleg az eredetileg talán legszerényebb megjelenésű keleti homlokzaton bonthattunk ki több, sokszor eijeded állapotában megmaradt gótikus ablakot. A belső, udvari homlokzati falak - néhány kisebb, a földszint magasságában álló szakasz kivételével - csupán alapjaikban igazolhatóan középkoriak. Az első emelet magasságában itt egy 18. századi, faszerkezetű függőfolyosót határozhattunk meg, melyet a kastély magtárrá alakításakor bontottak le. Az épület földszinti alaprajzi elrendezéséről bebizonyosodott, hogy az elpusztult déli szárny kivételével középkori eredetű, csupán néhol osztották meg újkori falakkal és lépcsőházzal a nagyobb tereket. A keleti szárnyban megtaláltuk a 15-16. századi várkonyhát és sütőházat, az utóbbi kemencéje a vastag külső falba mélyedt. A mai barokk fiókos dongaboltozatoktól nagyrészt takarva megfigyelhettük az eredeti, tervezett illetve meg is valósult boltozatok fészkeit, lenyomatait. Hasonló - kőborda nélkül, csupán téglából kialakított - kereszt- és dongaboltozatok maradványait, gyakran csak zsaluhelyek találtuk meg körben az első emeleten is, ahol már hiányoztak a barokk boltozatok. A magtár kialakításakor az osztófalak többségét is jelbontották, lefaragott csonkjaikat azonban feltártuk, s ebből kiderült, hogy a középkori emelet térbeosztása általában a földszintével egyezett meg. Kibontottuk itt az elfalazott középkori ajtó- és ablakfülkéket is. A mai legfelső szinten a külső falakban már a legkorábbi tetőszerkezetre utaló gerendafészkek mutatkoztak. A számos pince közül többet átalakítottak a török hódoltság utáni nagy újjáépítések során - falaikba sokszor a legszebb középkori kőfaragványokat építve be -, az északi szárny alatti nagyméretű, dongaboltozatos pincetér viszont közel eredeti, Scolarikorabeli állapotában maradt ránk. A középkori pincelejárót az udvar feltárása során tisztítottuk ki. Az utóbbi munka legjelentősebb eredménye azonban az udvaron egykor körbefutó gótikus pilléres folyosó maradványainak feltárása volt. Csupán vékony törmelékréteg alatt kerültek elő a mellvédfalak indításai, a pillérbázisok alsó kövei, gyakran azonban csupán az alapozás. A különböző, másodlagos helyekről kibontott kőfaragványok elpmzésével a gazdagon tagolt pillérek formáját is meghatározhattuk. Megtaláltuk több helyen az udvar középkori téglaburkolatát is, középen pedig egy, az újkorban sajnos átalakított, mély kútra bukkantunk. A kastélyépület külső homlokzataira merőlegesen húzott kutatóárkokban minden oldalon meghatároztuk a várpalotához hasonlóan szabályos négyzet alaprajzú külső várfalak vonalát, majd a déli oldalon megkezdtük feltárását is. A rendkívül erősen lepusztult állapotban kibontakozó várfalak sarkait nagyméretű, kerek tornyok erősítették, közülük a két déli maradványait ástuk ki eddig, de hasonló építményekre számítunk az északi oldalon is. A várfalak előtt eredetileg mély árok húzódott körben, ebben a török hódítók - az ágyúkkal megrongált várfalak újjáépítése helyett — nagyméretű, fából-földből-törmelékből álló sáncot alakítottak ki. Ennek a gazdag tárgyi leletanyagot - kőfaragványokat, kerámiát - tartalmazó sáncrétegnek módszeres szétbontása során került elő a déli oldalon a külső kapuhoz vezető középkori híd több pillére. Emellett egy másik, kisebb hidat is felfedeztünk, ez a nyugati oldal árka felett átívelje összekötötte a várkastélyt a gótikus plébániatemplommal. De a várkapukból, melyekhez e hidak vezettek, csupán alapfalak maradtak ránk. Az egykori középkori szintet különösen a déli palotafal és várfal közötti területen 9
