Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Pomogáts Béla: A virágok hatalma - Juhász Ferenc verseskötete
új költőiséget eredményezett, olyan költői szemléletet, amely számot vetett az emberiség történelmi sorsának drámai alakulásával s az ember természeti .elhelyezkedésével, az anyagi világ hatalmas folyamataival. Az az új költői nyelv, amelyet az ötvenes évek közepén Juhász Ferenc költészete teremtett - először A tékozló világ történelmi víziójában, majd A virágok hatalma személyes jellegű verseiben - ennek a szemléleti átalakulásnak a természetes következménye volt A világmindenségben zajló természeti folyamatokról, a teremtés és a pusztulás állandó körforgásáról gazdag és mozgalmas költői látomások adtak képet, s a költő nemegyszer érezte e látomások nyomasztó terhét, annak az örvénynek az iszonyú erejét, amellyel mind hatalmasabb víziói készültek elragadni őt. A kötet bevezetőjének írott Látomásokkal áldott életem című versében az egyszerű és harmonikus élet vágyát állította szembe azzal a gyötrelemmel, amelyet a világmindenség titkaiban való megmerülés okozott: A hús lombjait szüntelen rázza a létezés lázas látomása. Szivemet sárkány-foggal rágja az. elmúlás szörnyű csodája. Osztani magamat meg mással, nem fölperzselni a látomással. Élni derűsen a fényben és becsukódni észrevétlen. Az egyszerű és tiszta élet mellett tett hitet, ugyanakkor jól tudta, hogy nem szabadulhat látomásaitól, minthogy a megismerés mindennél erősebb vágya kényszeríti ostromolni a mindenség titkait, s ennek a szellemi ostromnak eszköze a létezés emberen túli folyamatainak vizionárius szemlélete. Juhász Ferenc a költészet hagyományos emberközpontúságán akart változtatni azzal, hogy figyelmének terében - az ember mellett - helyet adott a természetnek, az anyagi világnak, a mindenségnek is. Pontosabban az egyes ember és az emberiség helyét az univerzumban kereste, s az emberi lélek sejtelmei köré odarajzolta a világmindenség roppant erőit, a teremtés, a pusztulás és a megújulás minden emberi mértéket messze felülimúló folyamatait is. Tanya az Alföldön című nagyobb költeményében József Attila filozófiai elégiáinak hagyományát vittie tovább, midőn a közvetlen tapasztalatot a világ kozmikus rendjének látomásával egészítette ki, s az embert ebben a kozmikus rendben helyezte el: 6 Az ember is csak sejti, túl az értelem határán, hogy egy anyag a kutyatej, s a márvány, a bogarak merev szeme,
