Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel

JEGYZETEK

1. Papp L ászló-V égh József szerk.: Zala megye földrajzi inevei. Zalaegerszeg, 1964. - Papp László-Végh József szerk: Somogy megye földrajzi nevei. Budapest, 1974. - Végh József-Ördög Ferenc-Papp László szerk.: Tolna megye földrajzi nevei. Budapest, 1981. - Balogh József-Végh József: Vas megye földrajzi nevei. Szombathely, 1982.

2. Kálmán Béla: Megjegyzések az irodalmi hely névadáshoz. Magyar Nyelvőr, 1966. 150-151. - Kálmán Béla: A népetimológia helységneveinkben. Magyar Nyelvőr, 1967. i—129. - Markó Imre Lehel: A lakosság földrajzinóv-iismeréténe'k kérdése és a névgyűjtés. Magyar Nyelvőr, 1967. 417-419. - Zsolnai József: A lakosság földrajzinév-ismeretének vizsgálata. Magyar Nyelvőr, 1967. 191-208. - Timaffy László -Németh Imre: A földrajzi neveik gyűjtésének módszertani tanulságai a Győr-Sopron megyei Feketeerdőn. Magyar Nyelvőr, 1968. 90—102. - Penavin Olga: A térszíni formák köznevei. Magyar Nyelvőr,

1968. 453-455. - Papp László: Földrajzi neveink továbbélése. Magyar Nyelvőr,

1969. 116-119. — Pesty János: Földrajzi neveink alsó-, felső-, (ad-, fel-) helyzetviszonyító elemei. Magyar Nyelvőr, 1969. 229-231. - Végh József: Hangjelölési útmutató az önkéntes nyelvjárási gyűjtők számára. Magyar Nyelvőr, 1970. 94-98. - Kázmér Miklós: A „falu” a magyar helynevekben (XIII-XIX. század). Budapest,

1970.

3. Hadrovics László: A földrajzi nevek tudományos feldolgozása. Magyar Nyelvőr, 1971. 457-463. - Barabás Jenő: Földrajzi nevek a néprajzi kutatásban. Magyar Nyelvőr, 1971. 463-466. Kiss Lajos: A földrajzi köznevek és a földrajzi nevek. Magyar Nyelvőr, 1972. 250-251. - Tóth László: Adatok a felszabadulás után keletkezett földrajzi nevek vizsgálatálhoz. Magyar Nyelvőr, 1972. 459-460. - Balogh László: A hát bázisnév jelentése Számosszeg földrajzinóv-nmyagában. Magyar Nydlvőr, 1972. 460-461. - Somogy megye földrajzi nevei. Ismertette Inczefi Géza. Magyar Nyelvőr, 1974. 362-366. - Tóth László: Az általános iskolai tanulók földrazinév-kultúrájáról. Magyar Nyelvőr, 1974. 473-475.

4. Régészeti ásatások nélkül a halmokat lehetetlen korhoz kötni, de gyaníthatóan

késő bronzkori, kora vaskori és római kori sírokról van szó.

5. Az adat téves. Dunakömlődön 'az ókori Lussonium állott. Radnóti Aladár-Barkóczi László: The distribution of troops in Pannónia Inferior during the 2nd century. A. D. Acta Arohaeologica Aoadomiae Scientiarum Hungaricae. 1951. 217.

6. Valóságtartalmukra v. ö. Bánhíti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711). Tanulmányok Tolna megye Múltjából 2 (1969) 87-166.

7. A római limes Tolna megyei szakaszát nagyon hiányosan ismerjük, nemcsak hogy ásatással nem tisztázták a táborhelyeket és őrtornyokat, hanem még módszeresen be se járták. Terepbejárás során a régészek már az 1940-es évek végén megtalálták a bölcskei sánc körvonalait s azt rómainak vélték. Radnóti Aladár-Barkóczi László: Adatok Pannónia Inferior II. századi hadrendjéhez. Archeológiái Értesítő, 1951. 90. 182. jegyzet.

8. Aligha lőhettek római vár romjai, mert Várdomb és Dunaszekcső (Lugio) között kicsi a távolság és az árvizes térség nem tette szükségessé tábor létesítésiét.

9. Várdombon már igen régen egy római tábor emlékét tartja számon a kutatás. Graf, Andreas: Übersicht der antiken Geographie von Pannonien. Budapest, 1936. 110.

10. Alighanem azonos azokkal a római romokkal, mélyek alacsony vízálláskor látható tégláiból már 1874-ben küldtek Paksról egy feliratos példányt a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Gaál Attila: Adalékok a Tolna megyei régészet kezdeteihez. Dunaitáj, III. évf. 3. sz.

11. Közelebbről nem keltezhető, mert mindössze egy téglából készült faldarab maradt meg belőle. Hegyi József: Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglévő műemlékei. Gyöngyös, 1903. 122-12. A Hadai (Hadoly) család első tagja csak a XVIII. század végén ismeretes, így aligha volt a vár az ő tulajdonuk. Nagy Iván: Magyarország csalládai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1859. V. 6.

13. A Döröaske nemzetségből származó Salamon fia Simon országbíró 1270 táján kis tornyos erősséget emelt itt, melyet - a nópbagyománynak megfelelően - valóban róla neveztek el. Karácsonyi János: A

66