Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel
tettek a Sión átmenő vámhíd védelmére.17 A 'hagyomány nem téved ez esetben, mert a szekszárdi múzeum 1975 óta folyó ásatása hazánk egyik legrégibb palánkvárát hozta a felszínre.18 62 olyan helynevet rögzíthettek a gyűjtők, ahol az idők folyamán régészeti leletek kerültek felszínre. (Az utóbbi két-három évtizedben végzett régészeti feltárásokat njemi számítottuk ide). Néha maga a helynév árulkodik: Csontosi árok, Csontos part (Regöly). Minden esetben - ha van - érdemes a hely német nevét is megnézni. Az Crcg-hegy (Gyönk) önmagában nem mond semmit, ám ugyanennek a helynek a német neve (Kerihperk) már elgondolkodtató. Könnyebb a helyzet, ha a semmitmondó helynév: Víg-völgy (Varsád), Szérű-hegy (Varsád), Községi Kertészet (Tamási) után régészeti leletek előkerülését jegyezték fel. Télepülésre utaló cserepek, téglák, edények 22 ízben láttak napvilágot (Paks, Györköny, Szakadát, Regöly, Tolnanémedi, Fürgéd, Mucsfa, Dombóvár, Kurd). Néha a település nyomai emberi csontokkal együtt kerülnek .elő (Győré, Fürgéd). Ilyenkor joggal tételezhetjük fel ott Árpád-kori vagy középkori települést és temetőt. Pipák előkerülése XVI. század utáni lakottságra utal (Bonyhád), ami persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy már századokkal korábban megvolt a település. Ezekből a jelenségekből maguk az adatközlők vonják le a következtetést, hogy ilyen helyeken falvak állottak valaha (Alsónyék, Regöly, Szakály, Kisvejke). Különösen hasznos, ha a régebben előkerült régészeti anyag megtalálásának idejét is rögzítették (századfordulón, 1912-1914 között, 1920 körül, 1940-es években), mert ilyenkor a múzeumi leltárkönyviek - ha az anyag egyáltalán múzeumba került — hiányos adatait ki lehet egészíteni a lelőhely pontos ifieltüntetésével. A cserepek persze a régésznek elárulják korukat egy majdani terepbejáráskor, de olyan helyieken (Zomba, Dombóvár, Gyulaj, Váralja, Madocsa, Pusztahenese), ahol kifejezetten tégla és kőtörmelékről is említést tesznek római és középkori települések előkerülése várható. Az előkerülés idejét mindig más eseménnyel (szőlőültetés, 1945-ö.s lövészárok ásás) kapcsolatban őrizte meg a paraszti emlékezet (Bonyhád). Ahol cserepek és emberi csontok együtt láttak napvilágot (Kurd, Dombóvár, Magyarkeszi), ott Árpád-kori és középkori falu rejtőzhet a föld alatt. A Bátán talált ezüsttárgyak késő középkori vagy még fiatalabbak. Mintaszerűen pontos az egyik avarkori (?) lelőhely (Felsőnána, Kossuth utca, Szabó Is'tvánék háza előtt) rögzítése, ahol 1935 körül nyílhegyeket találtak. A feljegyző szomorúan teszi hozzá: „A leletek elvesztek”. Mint oly sok társuk a régebben megtaláltak közül. Különös figyelmiet érdemel Nagyszokoly-Berényi dűlő, ahol csontvázak, pénz és nyílhegy látott napvilágot. Ha ez netán honfoglaláskori temető lenne, bizony nagy fogás volna. Persze lehet avar temető is, vagy bármi újabbkori anyag. Emberi csontok előkerülését jobban megőrizte az emlékezet a cserepeknél. Többnyire csak a puszta tényt közük (Madocsa, Gyulaj, Pincehely, Kurd, Tevel, Nagyvejke), de néha más, használható adatot is megemlítenek. Sok emberi csont került elő építkezéskor (Dombóvár), vízvezeték árkának ásása közben (Kurd), sportpálya építésekor (Regöly), agyagkitermaléskor (Tolna), társasházak építésekor (Nagydorog). Értelmezni ritkán próbálják a jelenségeket: betyárokat temetlek ide (Regszemcse), régi katonasírok (Izmény), valamikor itt volt a falu 61 l
