Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám - Gaál Attila - Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel

gyész, Murga, Lengyel, Nagyvejke, Bonyhádvarasd, Nagymán yok, Bátaapáti) és k-étadatos (Felsőnyék, Miszla, Pári, Diósberény, Bikács, Dúzs, Aparhant, Grábóc, Ki-smányok) is megkérdőjelezhető. Az átlag a 3 és 10 közötti lelőhely egy-egy ma élő község határában. Ez elfogadható, hiszen megegyezik a régészeti terepbejárások tapasztalatával. A tíznél több lelőhellyel szereplő falvak, városok száma kevés, ezért érdemes őket külön is szem-ügyre venni. 11 lelőhely 1 -községben (Ozora), 12 lelőhely 2 községben (Dunaföldvár, Bonyhád), 13 lelőhely 2 községben (Tamási, Báta-szék), 14 lelőhely 1 községben (Iregszemícs-e), 15 lelőhely 2 községben (Bölcske, Decs), 19 lelőhely 1 községben (Regöly) és 22 lelőhely Szek-szárdon került feljegyzésre. A lelőhelyek száma természetesen a falu határának nagyságától és a településre alkalmas földrajzi környezettől függ elsősorban. Belejátszik azonban a gyűjtő érdeklődése, adatok iránti érzékenysége is, sőt nem elhanyagolható tényező a régészeti kutatások száma sem, mert gyakran évnyi pontossággal idézik az egyes ásatások idejét, és a feltárt jelenségek (telep, falu, temető, vár, templomalap) korát.

Biztosra vehetjük, hogy ilyen esetekben a földrajzi nevek gyűjtője azonos a falu krónikáját vezető pedagógussal, aki nyilván jó viszonyt létesített az ásatást vezető régésszel, s ennek tájékoztatását azután pontosan' feljegyezte a maga és a falu hasznára.

Milyen típusú régészeti jelenségeket olvashatunk a Tolna megyei földrajzi nevek között? Lássuk őket sorra.

Halmokról szóló híradás mindössze 9 van a hatalmas anyagban/1 Közülük kettő magyarázat nélkül, puszta nevével szerepel: Halmos-hegy (Kölesd), Harang-domb (Mórágy), bár ez utóbbiról gyanítjuk, hogy harangot találtak, vagy vélnek találhatni benne. Néha a halmok számát is feljegyezték. Kocsolán négy, Szakoson öt 'halom látható a határban. A kocsolai hagyomány szerint a négy halom egyikében van eltemetve Attila, és ugyanott egy arany eke is rejtőzik a föld alatt. Németkéren a halmok alakját (képszerű) is megfigyelték és bizonyosak azok mes-terséges voltában. Igazuk léhet, hiszen az erdőben nem folyt szántóföldi művelés és így jobban megmaradtak a halmok. Ez különben általános régészeti tapasztalat. Bölcske esetében is „összehordott földhányás” -szerepel a leírásban, melyben régi kardokat találtak. A németkériből cserépedények kerültek elő. Három halomtól azt tartja a -helyi szájhagyomány, hogy a törökök hordták össze (Harc, Medina). A harmadikról, a kalaznói Törökdombról (neve is ez) az adatközlők azt is elmondották, hogy „valamikor edényeket és kardokat találtak itt, de nem tudni, hová lettek.”

15 esetben sáncokat, -sáncmaradványokat jegyeztek -fel a gyűjtők. Néha csak a nevet rögzítették, magyarázatot nem fűztek hozzá (Kurd, Mucsi, Zomba). A földrajzi környezet következetes jelöléséből sejtjük, hogy itt földből hányt sáncokkal van dolgunk. Az Izrnény határában végighúzódó sánc azonban természetes alakulat, amit három másik -neve (Urasági-árok, Róka-árok, Mély-szakadék) is bizonyít. Sióagárdo-n viszont a falu keleti határán lévő, kubikosok ásta csatornát nevezik -sáncnak, „mert sáncként védte a falut”. Ez azonban az egyetlen kivétel és átfedés. Dunaföldváro-n a plébánia kertjében lelhető fel az É-D-i irányú „első földsánc”. A mucsi sáncról - -mely egyébként a „lengyeli sánc” néven ismert bronzkori erődítménnyel azonos - csak általánosságban jegyzik meg, hogy

59