Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Takács Lajos: Határsértés, zálogolás a Dunántúlon a XVIII. században
De mindez nem volt elég! „Belezi Gergely nevezetű Nemes Embert is, a Fatens előtt, csúnya, ocsmány Szókkal káromolta Berta nevezetű erdő őrző és a’ több szavai között azt is mondta - hogy szó szerint is idézzem - hogy azon bizonság tételiért és hogy az Bizonságokat vezette, ha valahol az Farkas Erdején valami módon meg kaphatná, nem úgy kötözné megh mint másokat, hanem mint halálra való rabot.. ,”64 Ugyanezen perben egy másik tanú, a 60 éves beiezi Mazolán János azt mondta el, hogy őt azért, mert „Méltósághos Groff Szluha György eö Nagyságba ellen Vásvárott... igaz Bizonyságot tett, - azaz, a földesúr érdeke ellen vallott, bár igaz lelkiismerete szerint az igazat vallotta - bé hajtotta Méltósághos Groff Szluha Uram eö Nagyságba erdő Őrzője - nem őt, hanem - az tehenét és két máriáson (:az kit koldulásával keresett:) köllött kiváltani.. ,”65 Ugyanez év január 27-én tartott határperben pedig a esényei 66 éves Csizmadia Márton számolt be arról, hogy a fenti földesúr hajdani jobbágyát, aki ugyancsak Szluha gróf érdekei ellen vallott, a mezei munkáról, amint éppen a plébános rétjén a „rendet borzolgatták, ugyanis gyűjteni akarták volna..keményen megkötözve hurcolták el és vitték Sárvárra. Sárváron, mint rabokat, az uraság fiskálisa elé kísérték, aki „ezen szókkal dorgálta eöket: Beste kurafiak! Miért mentek eö Nagyságba ellen Bizonyságnak? És ezeken föllül rútul mocskolta eöket, hogy N. Generális Festetics Joseff Uram Excellentiája és az T. Káptalan részére igaz bizonyságokat tettek.. ,66 Mindezek és ezekhez hasonló példák után komoly kétségünk támadhat a korabeli igazságszolgáltatás érdemi munkáját illetően. Kétségtelen, hogy az erőnek, erőszaknak döntő jelentősége lehetett a végső szó kimondásában és ahol az érvek elfogytak, ott a döntést az erőre bízták. Mégsem szabad azt feltételezni, hogy egészen az anarchia és a zűrzavar lett az úr. Előfordult az is, hogy az erőszakos birtokos belátta tévedését és helytelen tettét korrigálni hajlandó volt, mint 1774-ben az egyik lápafői conpossessor is, aki előbb a koppányi sertésnyájat behajtotta, Bujdosó Mihály kanász elől. Mint a kanász később az esetről beszámolt, Horváth László conpossessor „nagy vakmerőül a’ Tanút megh zálogolta és meg fosztotta Szűrétül, a’ Sörtéseket pedigh el hajtotta. De azután - folytatta a tanú vallomását - nevezett Horváth László Űr maga vakmerőségeit és rossz cselekedeteit megismervén - azaz az igaz határról megbizonyosodván - a’ Szűrét a’ Tanúnak még az Erdőn vissza adta, a Sertéseket pedig másnap a’ Tanúnak minden fizetés nélkül ki eresztette, sőt - fűzte hozzá - meg békélésnek okáért jól is tartotta a’ Tanút.. .”67 JEGYZET 1. OL„ Inquisitio Juratorum T.R., 17/425. 2. OL„ Széchenyi cs. It., 352/IX/41/3. 3. OL., Inquisitio Juratorum T.R., 17/819. 4. OL., Inquisitio Juratorum T.R., 17/1138. 5. OL., Festetics cs. te., 1345/III. 6. OL., Esterházy cs. hg. á. te., 563/G2/XVIII. 7. OL., Zichy cs. lt., 68/76. 56 8. OL., Festetics cs. It., 17. cs., Serin. II/I. 9. OL., Festetics-Gersei Pethő cs. It., P. 23 5/39-10. OL., Festetics-Gersei Pethő cs. It., P. 235/62. 11. OL., Esterházy os. hg. á. te., 561/92/XVI. 12. OL., Festetics-Gersei Pethő cs. It., P. 235/64.
