Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Zsirai László: Vasadi Péter: Nem kő, se csillag
hiánya figyelhető meg Bódi Tóth Elemér verseiben. Kritikusai szívesen emlékeznek meg arról, milyen természetességgel jelennek meg a gyerekkor világából átemelt szimbolikus képélmények egy-egy versén belül a nagyvilág helyszíneivel, London vagy éppen Buda és Pest képeivel együtt, amiként látja a költő ezeket a világokat és mire használja őket, minek az érdekében, vagy éppenséggel - mi ellen. Megragadva rövid időre még a pontosság kérdésénél, idézem teljes terjedelmében (éppen tíz sor) Az igazi érzés című verset: „Aminek neve nincs, még van, vegyülve sóval, sugarakkal, a szétnyílt combok örvényével, hasítva az éjt szanaszéjjel, a víz fölött surrogó szelek a hullámokban megfurdenek, egy sirály üveges szemében tükröződik, hogy én is éltem s éreztem, amint a libegő test körül fogy a levegő. ” Nincs itt, persze hogy nincs pontosság abban az értelemben, hogy fényképszerű táj-, vagy tárgyleírás következne sorra sort öltve. De nincs semmi hamis pátosz és nincs semmi hamis(kás) illúzió sem. Van a valóság világa, úgy is, ahogy gondolja az ember és úgy is, ahogy látja. A pontosság lényege abban lelhető fel, hogy feltárulnak az összefüggések a létezés egyik kérdésében, és a nemlét kérdésében is. Feltárulnak, de nem keserítenek. Felemelnek. Dráma és vigasz együtt adják a pontos verset. Fontos ez? A pontosság ezúttal egyenlő a becsületességgel, s esztétikai értékkel bír. Tovább lépve az általam felsorolt szempontok szerint, nézzük a következőt, a realitásszemléletet. A mesék kapujában című kötet versei között egyetlen egyet sem lelhet az ember az úgynevezett „merengő” versek közül, sem a látomásos költészet ismert modelljei sem utánoztatnak itt, sem a vulgár-romantika nem tör elő, sem az újabb divatok versszövegei - és ha mindezek hiányok, akkor olyan hiányok, amelyek többletet Teáskészletek (kőedény)
