Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Bábel Ernő: Ihász-Kovács Éva: Viszem tovább...
dalmi 1971) Ennek az írásnak ismeretében még érthetőbbé válnak előttünk a versek utalásai, a főbb motívumok, melyek megírásukhoz vezettek. Takáts költészete és Egry festészete már első pillantásra is szembetűnő rokonságot mutat, ezért is szólhat olyan fokú átéléssel, ihletettséggel a festő alkotásmódjáról, képeiről, ami ritkaság két különböző művészeti ágat képviselő alkotó közt: „Hogyan alkotott? -írja tanulmányában Takáts - Arra igen jellemző A festő című, 1937-es képe. Az a rémült döbbenet, amely a vászon előtt álló művész arcáról sugárzik, szinte azonos az »Uram, nem vagyok méltó« ijedtségével a látomás előtt. Sőt, mintha a menekülésgondolatáigfokozná ezt a lelkiállapotot a meglelt »kincs« vásznon felvillanó, váratlan megjelenése. ” S vessük ezt össze az erről a képről szóló vers néhány strófájával, mely tán az egész kötet egyik legmegragadóbb darabja: Rémülten áll... A rettenet villámlik át a kartonon. Hessentve emel rá kezet; Grimasz és fény az arcon, ablakon kiált a belső láng és mind, amit lobbant a hegy és önnön mámora. IHÁSZ-KOVÁCS É A kötetborító láttán kalandos ifjúsági regényre, s kevésbé versekre gondolhatunk. Első pillantásra kissé szokványosnak is tűnhet a köntös: kalandokra bíztató vitorlás ring a sejtelmes vizeken, sziklaormok is jelzik a bizonytalan veszélyt, akár kalózhajó is lehetne... De félre agyanúsítgatásokkal, végül is nem a kötetborító, a belső tartalom mérje az értéket. S az sem okozhat meglepetést, hogy a karcsú kötet a szerző saját kiadásában jelent meg, kétezer példányban. Csak remélhetjük: erre az „ üzletre ” Ihász-Kovács Éva nem anyagi lehetőségein felül vállalkozott. A kötet verseinek értékei veretesek, nem meglepően újak, meghökkentőek, inkább nemesen hagyományosak, miképpen hagyományosnak tekinthető az embert éltető víz, napfény, szerelem, hűség. Ihász-Kovács Éva egyik szembetűnő erénye a realitásérzék. Apró és pontos képekből épülnek a versek, fokozatosan fejlik föl a költői világkép, nincsenek rafinált társítások és megszakítások; mindaz, amit leír, az a valóság egy-egy moccanása. Igaz, ettől még nem vers a vers, de a realitásérzék nem is valamiféle földhözragadtsá-A titkot ismerő két ujj! Simone Martini alázata, az Arany Angyal érkezett, a mű: fogantatás és születés! („Afestő”) S végül, a ciklus utolsó darabjában egy nagyszerű, telibe találó jelzővel ragadja meg ennek a festői életműnek a lényegét: „Tűzgyökerű ragyogás”. Úgy vélem, tanulmányok soránál, elemzéseknél, értekezéseknél többet mond ez a két szó, érvényesebbet aligha lehetne mondani századunk nagy magyar festőművészéről, aki maradandó, ritka kincseket testált ránk műveiben. Bizonyság ez a két szóba sűrűsödött költői lelemény, nyelvi remeklés arra is, hogy Takáts Gyula birtokában van annak a költői tudásnak, bölcsességnek, amellyel sikerrel vállalkozhat a „rejtett egész” titkainak, összefüggéseinek föltárására, amint ezt verseskönyvében lapozva lépten-nyomon tapasztalhatjuk. S bízunk abban, hogy a megkezdett ösvényen továbbhaladva újabb meglepő felfedezésekkel szolgálhat olvasóinak. KERÉK IMRE / VISZEM TOVÁBB... got eredményez. E veszélyen túlsegíti a költői világkép belső pillérekre építkező rendszere. Ezért aztán minden evilági tény valahonnan a költői énből indulva sűrűsödik eszmeivé. Bármennyire csábító lenne is az elrugaszkodás, mindig otta valóság, amely egyensúlyt teremt az égi és földi viszonylatában. Ez az egyensúly adja a „viszem tovább” etikai alapját. A kötet címadó sortöredéke, a „viszem tovább” nem önálló versből vétetett Ennek ellenére föltétlenül pontos erkölcsi értéket sugall, valamilyen elvégzendő munka, feladat végrehajtását, a költői feladat vállalását. A „szavakkézmüvese ” ebben látja a világ és az egyéni lét értelmét. Eme érték legalább kettős elágazású: egyrész jelenti a másokért vállalt felelősséget, a segíteni akarást, s az ebből táplálkozó erőt. Másrészt a „viszem tovább” akarata a történelmi tudat (egyéni és társadalmi) egészséges reflexeit erősíti (Ébresztő, Feljegyzés). Ihász-Kovács Éva történelemszemlélete is realista: az emberiség eddig befutott pályaíve a régmúlt „barlangos” kortól egészen a máig, nem 65
