Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Kerék Imre: Takács Gyula: A rejtett egész
TAKÁTS GYULA: A REJTETT EGÉSZ Takáts Gyula nevét irodalomtanáromtól hallottam először csurgói középiskolás koromban, az ötvenes évek közepe táján, amikor is egy alkalommal a szülőmegyénkben, Somogybán élő, illetve onnan elszármazott költők, írók jöttek szóba valamelyik önképzőköri összejövetel után, baráti beszélgetés keretében. Nem sokkal ezt követően került kezembe a Kaposváron élő költő tengerzöld borítójú könyve, Az emberekhez, mely alig egy évvel korábban, 1955-ben jelent meg és a költő válogatott verseit tartalmazta. Az a világ, amely verseiből kirajzolódott, maradandó hatással volt rám, s ez a hatás idővel csak mélyült, erősödött. Szülőmegyém múltját, jelenét, népi hagyományait, históriáját és geográfiáját aligha ismerhettem volna meg a költőnél avatottabb kalauz által. De ezzel nagyon keveset mondanék. Nemcsak táj és történelem, természet és kultúra kapcsolata ragadott meg költészetében: a klasszikusok, Csokonai, Berzsenyi tanulása közben az ő révén ismerkedhettem meg közelebbről a költői nyelv és stílus szépségeivel, versformákkal, a képalkotás titkaival - egyáltalán az élő irodalommal, költészettel. Mindebből természetesen következett, hogy a továbbiakban igyekeztem megszerezni, elolvasni minden hozzáférhető verseskötetét, igya Mézöntőt, a Virágok virágát, a Villámok mértanát, a Sósforrást, hogy csak néhányat említsek a jelentősebbek közül, majd regényeit, elbeszéléseit, esszéit, tanulmányait is megismerhettem. Az azóta eltelt évtizedekben Takáts Gyula maradandó művek sorával gazdagította irodalmunkat. A csaknem félévszázados költői pálya mérlegét megvonva a kritika legjelentősebb élő költőink között jelölte ki helyét. De műveinek megítélése közben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azoknak az irodalomkedvelő olvasók közötti népszerűségét sem. A rejtett egész c. új kötet versei, ahogy a költő írja könyve fülszövegében, a „Helyettük szóljál című előző gyűjteményem lírai világánakfolytatásai. A természet és a tárgyak, a látható és láthatatlan felület-mögötti belső lényegének és a reánkfigyelő valóság rejtőzködő jeleinek szólítása. ” A könyv négy ciklusba szerkesztett versgyűjteménye meglepetés a költő pályáján. Még akkor is, ha az előző kötet ismeretében sejthető volt már, hogy Takáts lírájának újabb jelentős szakasza van kibontakozóban. A rejtett egész versei igazolják az olvasó várakozását. Miközben a költő megőrzi költészetének eddigi alapvonásait, ugyanakkor bátor felfedező kedvvel eddig ismeretlen területe6 két hódít meg költészete számára. Egy kísérletező, minden újra fogékony költő tágítja itt sajátos világképét, új színeket keverve palettáján. A népi szürrealizmus lírájának továbbra is meghatározó karakterisztikus vonása marad, de tájékozódásának sokirányúsága következtében szemlélete összetettebbé vált, a megszokottól eltérő elemekkel, versépítő eljárásokkal bővült, s így a fenti kategóriával csupán mind kevésbé körülhatárolható. A lágyabb pasztellszíneket szikár mértani pontossággal lényegretörő, szenvedélyt sugárzó képekkel, metaforákkal elegyítve alkot fegyelmezett, zárt versstruktúrát. A versek esztétikai megformáltsága fokozott koncentrációról tanúskodik, mely minden esetlegességet kiküszöböl, s a szonettől az oldottabb versszerkezetekig a formaváltozatok bőségét hozza létre. A természettudományos látásmód, az egzakt megfogalmazásra, sűrítésre törekvés változatlanul jelen van a szőlőhegyen mikroszkóppal vizsgálódó költő új verseiben, mint pl. az elvontat vizuálisan érzékelhetővé, megfoghatóvá varázsoló És benne, mint nagyító alatt címűben: Oly sima és tiszta ez a csend, mint ablakkeretben az üveg. És benne, mint nagyító alatt kjtáija titkát a világ, akár egy metszett óriási sejt. Amit itt az utolsó három sorban kimond a költő, egyúttal frappáns jellemzése költészetének, amely a világ titkait faggatja, elénk tárva nemcsak az érzékekkel felfoghatók hanem a felszín mögötti, rejtett összefüggéseket, melyek tapasztalati úton nem vagy alig megközelíthetők. A versekben időnként felbukkanó, főként a görög mitológiából vett motívumok, utalások is egy-egy adott jelenség vagy szituáció mélyebb megértését szolgálják a fenti célkitűzés szolgálatában, sohasem önmagáért való dekorációként, csakis a költői gondolat pontosabb, árnyaltabb kibontásának alárendelten: S versengő nyálfák tört ezüstjibe már Hermesszel egyetlen táj ragyog! Csúcsig remeg a forrás ajka, az orkuszit szórva magasba, (Gyökéren túlit) Másutt a görög és a magyar történelem képei montírozódnak egymásra egyetlen hasonlatban: 61
