Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Demény János: Bartók "piktor" földije: Herman Lipót
ka-társulat kistisztviselői (a kövér Hajnal, Csath, Mészáros boltos, Kühn tanító) és a „német község” sváb parasztjai, a Fehér ló-utca környékéről. Nagyszüleim elfoglalt emberek voltak, szabadjára engedtek, ott pancsoltam a többi gyerekkel a polgári iskolával szemben lévő Kriegner Béla boltos előtti ártézi kútnál. Néhány főtéri kereskedő nevére is emlékszem: Fischoff Leóra és Iritz üvegesre, Horváth és Kari vaskereskedőkre stb. Utoljára 1930-ban jártam Szentmiklóson, akkor ott már tizenkét év óta román világ volt. Azaz mégsem. Kimentem a piacra és néztem a soknyelvű piaci népséget. Mind az árusok, mind a vevők százféle nemzetiségből adódtak össze: románok, magyarok, svábok, szerbek, bulgárok, cigányok, tótok, meg még ki tudja, milyen fajtabéliek. És tudod-e, hogy mi volt ennek a sokféle nációnak a nemzetközi érintkezési nyelve1 A magyar! Szinte meghatóan komikus volt hallgatni, amint a szerb vevő alkudott a román árussal a pár csirkére - magyarul. Mind a ketten kerékbe törték a magyart, de ez volt az elfogadott „diplomáciai” nyelv, így beszélt a sváb paraszt a bolgár lócsiszárral, aki reá akarta sózni a kehes gebéjét. . . Ma már valószínűleg teljesen elrománosodott Nagyszentmiklós. Elemista korombeli művészeti igényeimet teljesen kielégítette nagyapám kocsmahelyiségének falain függő néhány légyfoltos nyomat: a társadalmi osztályok, lépcsőkön álló figurákkal, a királytól lefelé, legalól a paraszt, aki azt mondja, hogy „Beszéljetek-beszéljetek, én tartalak életben titeket.” Vagy a különböző életkorok, szintén lépcsősen, ötvenig felfelé, azután lefelé... És édeskés bidermeier „szépségképekBent a lakásban a Radnai Szűz Mária. Az első szobrászati alkotás, amit megnéztem, Révay Miklós bronzmellszobra volt a polgári iskola előtt, persze fogalmam sem volt róla, hogy ki volt Révay. És megcsodáltam a Nákó-kastély ló-istállójának külső falát díszítő gipsz-lófejeket is. Erről jut eszembe: a könyvedben említed Révayt és Bartókot, mint Szentmiklós nagy szülötteit. Magadat szerényen nem említed, de majd számontartja szülőhelyed nevét a művészettörténet. Azt biztosan tudod, hogy egy másik - kevésbé jelentékeny - festő is kapcsolatban van Szentmiklóssal: Nákó Kálmánná Gyertyánffy Berta, aki a századforduló idején népi alakokat festett, nem is roszszul. Gyakran szerepelt a Műcsarnok kiállításain. A Nákó-kastély egyébként félő tisztelet tárgya volt abban az időben (1903-1914). Megilletődve néztük a vasrácsos kerítésen át a fehérkavicsos utakat és a kastély mindig zárt ajtait-ablakait. SOMLÓ ALADÁR - HERMAN LIPÓTNAK [Párizs, 1963. szept. 3.] Kedves Lipi Barátom! Július i-i leveledből azt kellett látnom, hogy akkoriban nem a legjobban érezted Magad, de remélem, hogy drága feleséged gondoskodása és féltése és a jó meleg idő beállta azzal a kedvező eredménnyel járt, hogy ma már annyira egészségesnek mondhatod Magad, hogy őszre tervezett szentmiklósi látogatásodat meg is tudod majd valósítani. - Magamról ítélve azt hiszem egy ilyen kirándulás 25
