Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Szirmay Endre: Szíjártó István: Sipos Gyula
Szíjártó István: Sipos Gyula Szíjártó István könyve sok lényegeset elmond, amit az igényes olvasónak tudnia kell Sipos Gyuláról. Időrendben 'haladva megismerkedünk a költő életével, környezetével, sorsát vezérlő eszméivel, alkotásainak világával. Könnyen követjük és megértjük az értékeiből és erőfeszítéseiből elénk rajzolt pályaegószt - a következetességéből és 'meghőköléseiböl kiformálódott elszántságot. Pontos pályaképet kapunk. Meggyőződhetünk róla, hogy Sipos cselekedeteivel, magatartásával és írásaival a kor hiteles tanúja, bátor hangú képviselője. Azzal is figyelmet kelt, hogy honnan indult, mit vállalt és hova érkezett: azzal is, hogy mi volt pusztai, környezeti és irodalmi öröksége; ki volt a barátja, élettársa, példaképe. Vagy éppen azzal, hogy mennyire volt eredeti, bátor, kitartó - s egyúttal megszállottan közösségi ember. Szavaiból, mondataiból ki tárulkozik szemlélete, hívása, biztatása — lobog hite, fanyar fintora. Versei, riportjai, regényei meggyőzően tanúsítják eredetiségét. Művei jellemet, eszmei tartást, kemény helytállást, meggyőződést sugároznak. Alkotásaival tanúsítja, hogy mennyire vállalta korát - 'és a kor mennyire vállalta őt. Tudta, hogy kihez tartozik - és 'kik tartoznak hozzá. Mindent odaadott, hogy magát közöttünk megtarthassa. Szíjártó könyvének erénye, hogy az íróiköltői életmű sok mozzanatát ismeri, számba veszi, s olyan gazdagsággal tárja elénk a fejlődés, a változás s minden erőpróba bizonyságát, hogy áttekinthetjük a pálya ívét. Az arckép pontosan illeszkedik a kor törekvéseihez és eseményeihez. Gazdag Síposnak a Győrffy-kollégiumi évek, a nemzeti ellenállás és a Nemzeti Paraszt Pártban kifejtett igen sokoldalú, nagy hőfokon végzett munkája. Ezekben az időszakokban politikai és társadalmi szervező-irányító ténykedése szánté elhalványította az irodalmi alkotások iránti érdeklődését. Mindig „országban, népben, nemzetben gondolkodott”; pontosan tudta, mikor jött e! a politikai cselekvés ideje - s mikor a versírásé. A népfőiskola gondolata vagy a földosztáskor keményen leszúrt jdlzőkarók újra meg újra felbukkannák írásaiban. Érezte, hogy „kell az emberséges szó”. Ezért tekintette költészetében a vers legfontosabb részének a „valóságtartalmú" mondanivalót. Együtt cselekedett együtt lélegzett társaival. A közösség éltető levegője az a közeg, amely nélkül Sipos költészete nem lenne a kor hű tükre. Szólni -kell a könyv elemző értékeléséről. Legrészletesebben Sípos költészetét vizsgálja a szerző: fejlődésében — tartalmi, szerkezeti, hangulati, formai világával együtt. S ahogy egy-egy nagy versnél megállapodik, hivatkozik, bizonyít - meggyőzően tárul elénk a folyamat. Hosszú volt az út Adytól - Veres Péter, Erdei Ferenc, Illyés Gyula követésével - a maga önálló költői-írói világáig. De megteremtette a maga erkölcsrendjét, eredeti költői eszközrendszerét. A kulcsszavak nyomán az egyszerűségig lebontott mondanivaló lírai realizmust, szenvedélyes igazságvágyat, a keserűségig és mindhalálig vállalt őszinteséget — igaz humánumot hirdet. Az elemzés alapján újra meg újra előtűnnek azok az alapfogalmak, amelyek Sipos költészetének gerincét alkotják. Ezek: a népiség, az optimizmus, a szocializmus, a valóság tisztelete és az egyszerűség. Jól látja Szíjártó, hogy midőn a férfikor delén Sipos számot vet önmagával, cselekedeteivel és alkotásainak értékeivel; ,,Emberre még nem fogtam fegyvert, de álltam puskacső előtt is: így voltam gyáva is, meg hős is. . (Számadás) Higgadtan, önámítás nélkül ítéli meg generációjának magatartását: „Nem kell legendát szőni, Nem volt egyenes a mi utunk, csupán a szándék . . .” (Legendák nélkül) Az önvizsgálatot végző iférfi pontosan megfogalmazza, hogy „Szolgáltam Istent, eszmét, népet, vagy emberiséget.” (Rorate coeli). S a halál árnyékában megint csak visszatekint a megtett útra, a harcra. „S megtudjátok: ez a kor mi voltunk. Mi őriztük meg a parazsat, amely nélkül kihűlne a Föld. Bűneink és tévedéseink nagyok voltak. És nagy volt a tett, mellyel megalkottunk egy világot.” (Egy forradalmár emlékirata) Ez az áttekintés egyértelműen igazolja, hogy a költészet igazán a szellem szabad és demokratikus légkörében emelkedhet fel. A siposi líra sokoldalú tartalmi elemzésén kívül gondja van Szíjártónak a megszakításokkal tarkított alkotói szakaszok formai vizsgálatára is. Hitelesen tanúsítja, hogy a változatos és fokozatosan egyszerűsödő forma nem valamiféle szimplifikálás, hanem a töprengő költő gondolatainak, érzéseinek művészi sűrítése. Elismerően és szakszerűen méltatja a szerző Sípos epikai alkotásait. Jól látja, hogy ezt az epikát gazdagon átszövik a lírai látomások és a lelki azonosulások. A színterek, a szereplők ismételten visszavezetnek a felszabadulás eseményeihez 'és a falu, a puszta életéhez. Szociográfiai riportjai az Illyés-szabta utat járják, s a tényékhez hűségesen igazodva, hitelesen mutatják be Alsóhetényt. 75
