Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Elek Tibor: Csengey Dénes: "...és mi most itt vagyunk"
az immár végképp megváltozott jelenben Gyulát mi tudná meglepni, csak azt tudja mondani, ha nagy hideg lennie „és mondjuk a budai hegyekből lejönnének a farkasok... - A farkasok? - Az igazgató nem hitt a fülének.- A farkasok. - Gyula már nem tudta abbahagyni. - Ott bolyonganának a Flórián tér meg a Miklós tér között. — Az igazgató elképedt arcát látva hozzátette. - Nézegetnék a Felszabadulás mozi képeit.” Az írói lelemény ebben a képtelen helyzetben mindent magával sodor. Az igazgatót is, akinek képzelete váratlanul a faragások után lohol. Gyula „már az ajtónál járt, amikor utolérte a kérdés: - És mégis, hány farkas lenne? - Öt - felelte." Végsőkig kiélezett helyzet, a kartács próza egyik csúcsteljesítménye. Az igazgató, aki akkor, valamikor a történelem kezdetén, „épp börtönben ült”, belemegy a játéknak álcázott küzdelembe, aminek értelme épp úgy lehet egy titokzatos cél, mint a csendes és visszafogott mítosz, hirtelen visszafordul saját valóságába, hivatali fennsőbbségébe. Talán az öt farkast még elfogadná, de Módos tévedhetetlen intuícióval tovább építi a dialógust, s a magyarázatot most már a képtelenség realizmusa valószínűsíti: „Öt - felelte határozottan Gyula.- Három nagy és két kicsi. Ügy értem, kölykök." Csengey Dénes, akit a különböző folyóiratokban közölt esszéiből és novelláiból már ismerhetünk, az ......ás mi most itt vagyunk” c. vékony kis könyvében egy nagy igényű, esszéiszrikus, oknyomozó tanulmánnyal jelentkezik. Tárgya a Cseh Tamás-jelenség, és természetesen mindaz, amivel kapcsolatban állhat: a 'hatvanas, 'hetvenes érvek világa, társadalmi, politikai, gazdasági viszonyaival, folyamataival, mozdulatlanságával, különleges figyelemmel a nemzedéki vagy csak annak látszó ellentéteire. Az író nyomába ered egy szinte nyomtalanul eltűnőben lévő, látszólag megvert és feloszlatott, valójában a fénykorának tartott időszakban is tehetetlen, önmagát halálra ítélt nemzedéknek (a mai harmincasok, negyvenesek). E nemzedék legsikeresebb önkifejezési eszközét - a könyv szerzője szerint - Gseh- Bereményi „nem-dalok!’', „hiánydalok", „helyzetjelentések’’ nyújtották eddig. Csengey a művében alkalmazott gondolkodási módszerét „tükörmodellezésnek’' nevezi, melynek értelmében egyszerre próbál társadalmi fejlődésünk utolsó két évtizede alaptendenciáinak feltárásával „az egyszemélyes műfaj mélyebb jelentéseinek a közelébe jutni, és az így szerzett szempontokat felhasználva, ha nem is feltétlenül pontos, de emberléptékű, emberszabású képet kialakítani a hatvanas és hetvenes évekről." Nem a Cseh Tamás-jelenséget haszHol vagyunk már Maupassant-tól, vagy Thomas Mann idézett novellájától? Természetesen ez még mindig a valóság, a maga ellenőrizhető tényeivel, de minden a maga rejtett lehetőségeivel együtt jelenik meg, s ebben a mozgásrendszerben az ellenipont is a valóság épületéhez hordja a téglát. Még egy részletet idézek a címadó novellából, mert egyformán példázza Módos Péter világlátását és alakító művészetét: Éreztem. Itt bent. Meghalt ugye? - Igen. - Hallgattak kis ideig. - És tudod, ki? - Jobb lenne meg se tudni. - Szarettem? - Azt hiszem, igen. -A lehetőség a bizonyosság feltétele, s a novella öreg tudósa a maga légies esetlegességében, két világ határán, az általánost példázza, de a dialektikus ellentétpár is megmarad az általánosban, ahol a sors feltételes módjával szemben a tényszerű jelen áll. Módos Péter ezt a kettősséget látja meg és méri fel, s novelláinak sorshoz és időhöz kötöttsége a tanúság maradandóságát jelenti. Így éltünk? Módos tényeit esztétikai érvek támasztják alá, a biztos szerkesztés, az aímoszférateremtő erő. Hőseinek egyetlen gesztusa is elég, s tudjuk, ezek az emberek csak a hetvenes években élhettek. (Szépirodalmi.) CSÁNYI LÁSZLÓ nálja fel tehát ürügyül a felszabadulás utáni politikai, társadalmi fejlődésünkkel kapcsolatos nézeteinek a 'kifejtésére - mint az első pillantásra tűnhet -, hanem a történelmi örökségek, a politikai, társadalmi környezet vázolása válik elkerülhetetlen eszközzé a jelenség megvilágításához, és mindkettő egy nagyobb igényű, átfogóbb kép kialakításához. E módszer egyben a mű alapszerkezetét is meghatározza. Óriási a feladat, amely elé a szerző magát állítja; történelmi, politológiai, közgazdasági, szociológiai, szociál-pszáahológiai, beat-történeti elemzések egész sorát igényelné, de legalábbis ezek eredményeinek a felhasználását és összegzését. Segítségükkel lehetne csak a hatvanas és hetvenes évek alapos feltárását elvégezni. Mivel ilyen elemzésekre a szerző nem nagyon támaszkodhatott, ezért ő maga próbálta mindezt nagyvonalúan, de inkább csak gondolati úton megoldani. Hogyan és milyen eredménnyel hajtja végre Csengey feladatát? A Cseh Tamás fellépéséhez vezető út feltérképezése a nemzedék születésének és a mozgalom sorsának a bemutatását, az elutazott „Valóság nagybácsi” felkutatását követeli meg. Igyekszik vázlatosan rekonstruálni a nemzedék tagjainak gyermekkorát, a háborús éveket, a fényes szelek és főleg az ötvenes évek szűk levegőjű, tudathasadásos világát, illetve csupán annyit, amennyit átélt és sajátjává tebetett belőlük e nemzedék. Az 72 Csengey Dénes: „...és mi most itt vagyunk”
