Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Rádics Károly: "...a prés, amiben élek, rettenetesen őröl." - Szabó Lőrinc levelei Móricz Zsigmondhoz
Szabó Lőrinc a 20-as évek második felében gyakran megfordult Móricz lakásán, mert a rendkívüli nyelvkészségét - a világirodalom remekeinek a fordításán kívül - nyelvórákon is kamatoztatta. így került a keze alá németre - ha nenn is szerzett bölcsészdiplomát az író két nagyobbik lánya. Móricz egy tizenöt kötetes Goethe-kiadást adott emlékül a „tanár” úrnak. Móricz megismerkedésük idején a Légy jó mindhaláligon dolgozott, amikor megtudta, hogy Szabó Lőrinc is debreceni diák volt, töviről hegyire elmagyaráztatta a kollégiumi életet. Egy rövid részletet be is illesztett Szabó Lőrinc leírásából a regénybe. Lehet, hogy ez a kis epizód lett a több mint két évtizedes barátságuk alapja. A fiatalabb pályatárs - ha nem is túl gyakran -, de megfordult a feleségével Móricz otthonában. A köteteiket kölcsönösen dediktálták egymásnak. 1941 karácsonyára jelen meg Szabó Lőrinc válogatott műfordításainak, az Örök barátaink első kötete. Ezzel a könyvvel kedveskedett nagy szerelmének, Magoss Olgának a szeretet ünnepén. Móricz költőkről, verseskötetekről - Ady az egyetlen kivétel - csak nagyon ritkán írt. Szabó Lőrincnek 1934-ben jelent meg a Válogatott versei. Móricz a Pesti Naplóban így summázta elismerését: „Tökéletes individualista, kikapcsolja magát a kollektív közösségből s ezzel egészen sajátszerű kollektivizmus virul ki a gondolati áramlásban.” Szabó Lőrinc 1942 augusztusában még együtt volt Móriczoal - két-három héttel a halála előtt — a debreceni nyári egyetem írói ankétjén és utoljára a Nemzetközi Vásár könyvsátrában. Ekkor kapta ajándékba a Rózsa Sándor második kötetét. A Magyar Csillag 1942 októberi számát Szabó Lőrinc megrendítően szép nekrológja vezette be, majd Halász Gábor, Veres Péter, Németh László, Illyés Gyula, Kelemen János, Szabó Zoltán, Bóka László megemlékezését Schöpflin Aladár Móricz írói magatartása című írása zárta. Olyan igaznak, emberinek éreztem Szabó Lőrinc fájdalmát, legszívesebben kimásoltam volna az elsárgult folyóiratból a hat oldalon borzongatóan szép jajkiáltást, de a józanság mérsékletre intett. „Móricz stílusa a földön jár, az ismert anyag húsában és idegeiben marad, de az ereje valahogy magába húzza, maga köré vonzza minden rejtelmével a végtelent. Ez az író sohasem akart szépet alkotni, színezni vagy festeni; látása nem a festőé, hanem elsősorban a rajzolóé; igaz, hogy a rajza egyúttal mindig plasztika és lélek és mozi: mozgalmas, eleven, háromdimenziós valóság. Minden sora érzéki rokonsággal van a világgal... shakespearei, igen shakespearei arányú és tolsztoji színű gazdagság és fölény van a művészetében. Ezer szeme volt, hogy figyeljen, ezer keze, hogy alkosson, ezer Szája, hogy beszéljen hozzánk.. Kedves Zsiga bácsi} engedje meg, hogy édesanyja2 elvesztése alkalmával én és Klára? is kifejezzük igaz részvétünket. fankának'' kézcsókját, Önnek és a lányoknak5 üdvözletét küldi szerető híve Szabó Lőrinc Bpest, 1924. júl. 3/. 2 fólió, autográf tintaírás -j- boríték. Budapest, 1934. szeptember 16. Kedves Zsiga bátyám! Biztosan Virág6 volt kedves szólni neked, hogy mennyire szeretnénk tudni rólad és terveidről. Egész nyáron úgyszólván csak a NaplóbóE hallottuk híredet. Zilahi 64
