Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Tüskés Tibor: Svájci képek
madik gótikus ablaksor után a pénz fogyott el, az építkezési terv változott meg? Hetvennégy méter után megállt az építkezés, és a hatszögletű koronával és hat kis toronnyal lezárták a falakat. Ma 'háromszázhatvanöt - ahány nap van az évben - lépcső vezet az erkélyre, ahonnét remek kilátás nyílik a városra, a környező dombokra, a távoli Alpok hóval födött csúcsaira. A gótikus templomépítés szépsége nemcsak a párizsi Notre Dame-ban, a milánói dómban, a berni székesegyházban csodálható meg; az arányok, és a formák harmóniája, a mesterek gondossága, a középkori ember érzésvilága az olyan templomokban, 'mint a fribourgi St. Niklaus katedrális talán még jobban, zavartalanabbul megfigyelhető. Nyugati főkapuja a torony alatti fülkéből nyílik. A kaput két oldalról faragott angyalok, próféták és pátriárkák őrzik, a kapuív fölötti teret az utolsó ítélet jelenete tölti be. A téma ugyanaz, mint Michelangelo freskóján a Sixtus-kápolnában, de ami ott csupa reneszánsz mozgalmasság, az emberi test ünnepe, a félelem és fenyegetés monumentalitása, az itt emberi derű, természetesség, közvetlenség, naiv báj. Nem félelmet, döbbenetét érez a rátekintő, hanem megbocsátást: hát igen, ilyenek vagyunk, jók és rosszak, boldogságot remélők és könnyen botlók, jámborak és vétkezők. Szent Mihály mérleget tart a kezében, a jókat Szent Péter a paradicsomba vezeti, a rosszak a pokol lángján fortyogó üstben főnek. Az oszlopokkal tagolt, háromhajós templom belső tere is minden lépésre tartogat valami meglepetést. Jobbról a gótikus keresztelőkápolna állít meg, baltól a gazdagon faragott szószék. Itt a szentély rácsozatára és a faragott stallumokra csodálkozunk, ott reneszánsz festményeket fedezünk föl, amott a színes üvegablakok vonzzák a tekintetünket. Az oldalhajók kápolnáiba is érdemes belépni. A Saint-Sépulcre-kápolna 15. századból származó tizenhárom, életnagyságú kőszobra a keresztlevétel utáni jelenetet, Krisztus sírba tételét ábrázolja. A templom legfiatalabb értéke az erkélyen álló orgona, melyet a 19. század elején az európai hírű fribourgi Moser orgonaépítő mester készített. A templomnak magyar vonatkozása is van: ezen az orgonán Liszt Ferenc játszott. A Bécs, Párizs, Szentpétervár és Róma hangversenytermeiben föllépő zeneszerző, korának „hírhedett zenésze” fényes sikerei után azért utazott messze földről Fribourgba, hogy Moser mester remek hangszerét megszólaltassa. Fribourg másik magyar vonatkozású emlékére a ferencesek templomában bukkantam. A 13. században épült templom gótikus szentélyében, a főoltáron egy korai reneszánsz szárnyas oltár áll. Az oldalszárnyak egyik hátsó mezője Magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja. A magyar szientek közül Nyugat-Európában Erzsébet tisztelete gerjedt e a legkorábban és a legjobban. Az Árpád-házból származó királylány, a Bánk bán-ból ismert II. Endre és Meráni Gertrudis leánya Sárospatakon született. Már négyéves korában eljegyezték Lajos türingiai herceggel, és Wartburg várába került. Itt a szegények közt végzett jótékonykodásával vált neve ismertté. Buzgóságát és nagylelkűségét azonban Lajos nem nézte jó szemmel. A legenda szerint egy alkalommal éppen alamizsnát vitt a vár körül lakó szegényeknek, amikor férjével találkozott. — Mit rejtegetsz előlem a ruhád alatt? — kérdezte a herceg. Erzsébet szétnyitotta köpenyét, de az Ür megóvta kedves jgyermiekét: abban a pillanatban a kenyér és a bor rózsává változott a kezében. Erzsébet 1231-ben halt meg, és csakhamar az egyház szentként kezdte tisztelni. Karereklyéjét a nyugat-németországi kis Sayn városkában őrzik, Koblenz közelében. Századokon át a festők és a szobrászok szívesen örökítették meg alakját, azt a pillanatot, amikor az alamizsna virágcsokorrá változik az ölében. A fribourgi szárnyasoltár a műtörténészek szerint 1480 körül készült, de festőjének nevét nem ismerik. Az is lőhet, hogy több mester alkotta. A háromrészes, fatáb-54
