Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Tüskés Tibor: Svájci képek

helyi hatpság elé terjesztettem' a kérvényemet, ahol laktam. Ehhez két ember ajánlása kellett. Aztán magasabb fórum elé került a jellemzésem. Végül a kantoni elöljáróság döntött... És azt se képzeld, hogy itt csak legelők és tehenek vannak, itt csak sajt, tej és vaj készül. Svájcnak az egyik legjobban képzett rendőrsége és kitűnően fölszerelt katonasága van.

Egyszerre torpantunk meg. Fejünk fölött két szuperszonikus vadászgép karmolta végig az alkonyodó eget.

Végül egy anekdota a svájciak másságáról.

Egy külföldi ember bemegy az egyik berni utcai piszoárba, és hangosan elszólja magát. Megszólal mellette egy hang:- Maga is külföldi tetszik lenni?- Miért gondolja, hogy külföldi vagyok?- Mert tetszik tudni - mondja a hang tulajdonosa, aki ugyancsak a dolgát végzi - ebben az országban még a klozetbán sem szellentenek hangosan az emberek.

MAGYAR KÖLTÖ, NÉMET KÖLTÖ, SVÁJCI FESTŐ

Fribourg 1981-ben ünnepelte ötszáz éves jubileumát annak, hogy belépett a Confédération-ba: csatlakozott a svájci kantonok szövetségéhez. Nem siette el a dolgot, a tizedik volt a belépés sorrendjében, de így is megelőzte Solothurn, Basel és Appenzell döntését. Fribourg ma negyvenezer lakosú kisváros a Sarine folyó két oldalán. A négy nyelvű (francia, német, olasz és rétoromán) Svájcban itt főként a francia nyelvet használják, és a lakosság zöme katolikus. De a régi temető helyén fölépült fribourgi egyetemen a vizsgázó orvostanhallgató maga választja meg, hogy a négy nyelv közül melyiken akar a professzor kérdésére válaszolni.

Major-Zala Lajos harminc éve él Fribourgban, és ma is göcseji, kerkateskándi dialektusban ejti a francia szavakat.

Hogyan él egy magyar költő Svájcban?

Előbb a technikai civilizáció élményét próbálta költészetté hevíteni (korai verseskötetének címe: Fémember az áramkörben), aztán az Erdélyi Zsuzsa gyűjtötte népi Imádságok szövegéhez fordult, s azoknak parafrázisaiba rejtette érzéseit (Imátlan ima), újabban Fribourg történetéhez, épületeiniek múltjához, históriai emlékeihez fűzi lírai föl jegyzéseit.

Üj verseskötetében, a Támadj föl, Édes!-ben az egyik legmarkánsabb ciklus címe: Árva Dzodzet. A név fribourgi tájszólásban azt jelenti: József. Régebben a fél város fiúgyermekét erre a névre keresztelték, és a környező többségi protestáns lakosság a ífribourgiakat előszeretettel Dzodzet-nek csúfolta. Majos-Zala Lajos ma már magát is a Dzodzetek közé sorolja, és verseiben azonosul a város történelmével.

Verseskötetei Münchenben és Párizsban jelennek meg, de a nyarakat Hévízen tölti. Munkája gyógyszergyárakhoz, orvosokhoz, kórházakhoz köti, de ha este előkészítette már a következő napi rendeléseket, versíráshoz terít papírt asztalára, és a Sorokat magyarul írja. Major-Zala Lajos az anyanyelv mélységeibe akasztja az emberi megmaradás horgát.

Nem volt könnyű az élete. Nem sokkal azután, hogy Nagykanizsán érettségizett, apja neve falujukban kuláklistára került. Közel volt az országhatár. Húszéves korában már Párizsban tanul. Innét Fribourgba kerül, hat évig felügyelő és tornatanár egy iskolában. Később megnősül, felesége osztrák nő, két gyerekük születik. Ma autója, háza, két kutyája van, Mókás, a nagytétényi puli, és Bogár, a fürge lábú vizsla, a Shiffeni-tavoin motorcsónakja ring, a helyi vadásztársaság tagja, villájának, pensier-i

51