Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Gyenes István: Történet és természettudomány - Péterfy Jenő kritikája Du Bois-Reymond-ról

ha percek alatt, mondanánk ma - elhamarkodottan. De elkalandozás helyett hadd állapítsam meg sietve: a technika-természettudomány mindenkori fejlettségi foka döntően meghatározza az egyén és az emberiség életét.

Ezt a meghatározó szeriepet Du Bois-Reymond megengedhetetlen túlzással állítja, Péterfy indulatosan tagadja. íme a konfliktusuk, ehhez idéztem! Kemény Zsigmond megjegyzését.

Bátorságban Péterfynél soha sincs hiány. ízekre szedi Kisfaludy Sándor Iréné-jét, Csiky Cifra nyomorúság-óit, Bródy Sándor Faust orvos-ói. Az akkor mór világhírű Zichy Mihályt sem kíméli, talán éppen mert a világhír kötelez. A démon fegyverei című kompozíciója Péterfy leírásában valóban tökéletesen elhibázott alkotásnak látszik. Zichy Mihály sértődötten hallgat, önmaga helyett fivérét, Zichy Antalt állítja csatasorba, két véd|dmező cikkben is. Péterfy a testvérrel nem polemizál, ismét a festmény gyengeségeit bizonyítja.

Két, díjat nyert hitvány drámáról megint mint jelenségről szól, a szerzők nevét sem említi. A cikket így foglalja össze: „Tudom, hogy nem mond am semmi újat, de legalább leplezetlenül kimondtam a napi sajtónkban bókok, mentegetések, szépítések, gyakran olcsó dicséretek máza mögé rejtett igazat.” A körmondat nehézkesen bukdácsol, mégis érdemes feltörni a kemény diót. Mert az utókora kritikusaihoz is szól: „Gyerekek, soha ne köntörfalázzatok, hagyjátok a mellébeszélést!”

Dicsérettel sem fukarkodott. Összegyűjtött munkáinak több mint 1500 oldalán mérhetetlenül több babért nyújt át az arra érdemieseknék, mint ahányszor kardot ránt.

Ibsen az egyetlen, akinek géniusza előtt földig hajlik, mert „drámái mögött az életnek egy eredeti felfogása rejlik, amit nemigen lehet minden drámáról elmondanunk. Tehetsége hajtja, hogy a modern drámának mélyebb tartalmat adjon, mint például a franciák” — és így tovább. S egy figyelemre méltó megjegyzés: „Ibsen drámáiban az érzékiség alárendelt szerepet játszik.” Milyen szerepet játszott az érzékiség Péterfy életében, nemi tudom.

Péterfy elszántan, komoran bátor, Du Bois-Reymond könnyedén, mint aki nem sértődik meg, ha nem veszik komolyan, mert nincsenek világmegváltó szándékai. Péterfy elismeréssel említi (ezt a már-már provokatív bátorságot és Du Bois-Reymond élvezetes stílusát. Dicséri esszéinek és beszédeinek művészi befejezését, a bennük található költői szellemet, műveltségre valló idézeteit. Hízeleg hiúságának, Péterfy azt sem rója fel neki, hogy a berlini akadémia ünnepi ülésein hallgatók sorában híres tudósok ülnek, gyakran a fejedelmi család tagjai is.

Szeret szerepelni, mint bálványa, Goethe, akinek Faustját könyv nélkül tudta! Ügy érzi, Fausthoz hasonlóan „két lélek lakik benne”, egy irracionális és egy racionális. Péterfy eddig tart vele lépést, aztán útjaik elválnak.

Du Bois-Reymond szerint a „polgári” történetírás „egyébről sem beszél, mint országok és királyok emelkedéséről és bukásáról, szerződésekről s örökösödési harcokról, háborúkról s hódításokról, lázadásokról s pártharcokról, palotaforradalmakról, papok ármányáról. Ettől nem lettek bölcsebbek a királyok, mértéktartóbbak a népek. A történelemből legfel.. .

*

A kézirat itt megszakad. A szó igazi értelmében a halál ütötte ki Gyenes István kezéből a tollat. Annak idején megbeszéltük, hogy megírja a Péterfy-Du Bois-Reymond párhuzamot, tanulmányából azonban csak ennyi készült el: nem a mondatot, de a megkezdett szót sem tudta befejezni.

Félbemaradt munkájával emlékezünk Gyenes Istvánra.

32