Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Várady Zoltán: Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek

köznép temetkezési helyéül. Sárospatakon 1363-ból van biztos adat erre, de valószínűleg már előbb is számolhatunk a templom melletti temetkezéssel, hiszen ezt 1092-ben előírta már Szent László király, Könyves Kálmán pedig rögzíti 1100 körül keletkezett törvényében: „A keresztények temetkezési helye csak a templom körül lehessenHonfoglaláskori temetőinket nagyjából ezzel az időponttal zárhatjuk.

De kik voltak azok a kiváltságosok, akik magában a templomban térhettek - sajnos nem mindig örök - nyugalomra? Természetesen a környék főúri családjának tagjai, akiknek birtokán a templom állt, is akik azt anyagilag, adományokkal támogatták. De találkozunk a birtokos család familiárisaival, „udvari” tisztségviselőivel, papokkal, sőt gazdag polgárokkal is. Utóbbiak megfelelő összeg befizetése után kaphattak engedélyt a templomban történő temetkezésre.

Sárospatak kiemelkedő szerepet játszott sokáig, mivel 1390-ig királyi, illetve királynői birtok volt, ezután is a mindenkori király kedves hívei kapták. Persze országos méltóságokról, tekintélyes feudális urakról van szó. Először Percnyi Miklós főpohárnok, Szörényi bán kapta meg a területet, tőle fiai örökölték, majd a férfiág kihalása után az ősiség törvénye értelmében a birtok a koronára szállt vissza.

i429^ben a Pálóczi család tulajdonába került 1526-ig, amikor az utolsó férfi családtag a mohácsi csatamezén áldozta fel életét. Halála után Perényi Péter koronaőr szerzi meg a birtokot, s ügyesen meg is tartja azt, pedig közben gazdát is cserél (előbb Szapolyai - majd Ferdinánd-párti), s közben a Pálócziak 'leányági rokonságával is szembe kell néznie. Igaz, hogy Ferdinánd börtönét nem sikerült elkerülnie, így birtokát nem sokáig élvezheti, hosszú bécsújhelyi .raboskodás után meghal. Fia egész életében nem kisebb személlyel, mint Dobó Istvánnal folytatja a családok közti háborúskodást. Utóbbi ugyanis a Pálócziakkal egy nemzetségből származott. De a többi leányági rokon is helyet követel magának a templomban, még a Petényi-időszak alatt is. A Perényieket ők csak bitorlónak tekintik. Az idegen király „jósága” azután az egri hőst is börtönbe juttatja, 'kiszabadulása és rehabilitálása után már nem él sokáig. Özvegye és gyermekei viszont megkapják a hosszú ideig perelt, s jog szerint őket illető birtokot a császártól, no nem jótéteményként: az uralkodó 180 ezer forint foglalót kér a 800 ezer forint értékű uradalomért.

Dobó Ferenc (István fia) idejéből érdekes adat maradt meg: Kassa város vezetőségéhez intézett 'levele, melyben „képírót” kér, aki elhunyt feleségének vonásait megörökíti. Alakos síremléket kívánt állítani a szeretett hitvesnek. De saját maga felől is intézkedik, ebből mi is megtudhatjuk, hogyan is történt egy síremlék megrendelése: „Magam és feleségöm koporsójára való követ . . . hagyom Balassy Jánosra csináltassa meg emlékezetünkre vörös márvány köböl, kinek csinálására, ha Magyarországban mestere találkozik, jó, ahol penig nem találtatnék, Bécsből, az vagy Lengyelországból hozasson mestert. . ” „ . . az hol szokás az czímernek lenni, czímerünk az aránt legyön kifaragva, és az czímer felött legyen az epithaphium, az koporsó körül penig vas rostélyt csináltasson”

Végrendelete felbecsülhetetlen kultúrtörténeti forrás, rengeteg támpontot ad a kutatás számára a temetkezés helyét, formáját illetően, még a sírkő mintájáról, feliratáról, arányairól is rendelkezik. Bármely más sírkő esetében is körülbelül hasonló tudatosságai kell számolnunk.

A fenti írás jelzi azt is, hogy a sárospataki kőfaragó központ megszűnt, sőt a török hódoltság következtében az országban sem mindig található mester. Pedig a Mátyás- és Jagclilo-korban még hazánkból indultak az olasz és hazai mesterek a még távolabbi országok felé. Ekkor pedig már külföldön kellett körülnézni annak, aki művészi munkát akart rendelni. A hatások irányvonalai megváltoztak, a hazai udvari reneszánsz megszűnt, bár Erdélyben és a Felvidéken egyre inkább vulgarizálódva bontakozott ki, is vált magyar stílussá. Dobó Ferenc halála után újból működésbe lépett a császári udvar. Az örökösül megnevezett Perényi Zsófiát (a harmadik Perényi nevű család Sárospatak történelmében) kiforgatja vagyonából, Dobó Ferenc végrendeletét érvényteleníti. Országos felháborodás után egyezség jön létre: az asszony megkapja öröksége maradványait, ha feleségül megy a császár emberéhez, Kollonics Szigfridhez. Két év múlva újabb 270 ezer forintot követel az udvar. A megpróbáltatások után már csak két évig él a Szerencs étilen asszony. A törvényes örökösödést Bocskai, erdélyi fejedelem biztosítja, így kerül a Dobókkal leányágon rokon zclcméri Kamarás Borbála, s férje Lórámtffy Mihály kezére a birtok s ezzel új szakasz kezdődik a vár történelmében. E házaspár örököse, Lórántffy Zsuzsanna feleségül megy a később fejedelemmé választott Rákóczi Györgyhöz. Sárospatak szellemi, politikai központtá emelkedik, és a Rá'kócziak fészkévé válik.

I. Rákóczi György Gyulafehérvárra temetkezik, a későbbi zavaros időszakban özvegye Sárospatakon ól, ott is hal meg. Fia, II. Rákóczi György is hamarosan távozik az élők sorából politikai 'küzdelmei és a szerencsétlen fenesi csata után. Teste édesanyja mellé kerül, de egyikőjük síremlékét sem sikerült megtalálni. A császári udvar taktikája, a szent-78