Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Szilágyi Mihály: Alexander Scheiber: Jewish inscriptions in hungary - Scheiber Sándor: Magyarországi zsidó feliratok
teles gesztusával. Az egész itt a magyar próza és nemzeti identitás nagy ívű távlatát jelenti. Kényes kérdések a javából. Hitelességét épp az adja, hogy Balassa őszintén és illúziótlanul, ha úgy tetszik a lovagi torna szabályai szerint: szemtől szembe áll, kiáll a jótékony hazugságok és a buta demagógiák kereszttüzébe és mondja a magáét. Történelmünk valóságos stációira rosszul kérdező nemzeti önszemlélet mítosszá növesztett veszélyeztetettség-tudata, ügy-központúsága, ,,észjárássá" merevült „sánc mögötti álmodozása" prózánk valóságos keresztje, amely az elbeszélés reflektáltságát kirekeszti, s helyébe a „natúra és anekdota elegyét” állítja, mint az „észjárás” forma megfelelőjét. Az így állandósult „formatradíció" szorítása alól újabb prózairodalmunk 'kitörni látszik, nem . . teszi föl a nemzeti irodalom hagyományosan kötelező, kétségbeejtően szép-rossz kérdéseit, önmagával és nemzetével kapcsolatban; egyelőre ez a negáció az egyik legfontosabb állítása. Ügynélkülisége-üdvössége’’ - Vallja Balassa. „A filozófia mint szakma — nonszensz” - állítja szerzőnk a sapicntia nyitottságával, hangsúlyos helyen, a könyv záró írásában, A színelváltozás, vagy: engedj el, és láncolj magadhoz címűben. Az esszé zárópont és fénypont egyszerre, ahonnan a korábbi írásokra új színek és árnyékok vetődnék. Alcíme szerint „művészetfilozófiái töredék", töredék, de az egyetemesség meglcísértésének töredéke, a műalkotást faggató persona meditációja, vallomás, confiteor... Mint mű egész, befejezett, csak esszéirodalmunk csúcspontjaival mérhető. Minden sora a fent idézett gondolatnak a kritikus által átalakított igazságát igazolja; a műelemzés, mint tudomány — nonszensz, mert ,,Homályosan látunk, majd hirtelen színrölszínre, azután ismét homályosan. Nincs egyszeri, végleges születés, hanem a lehetőség, az eljövetel, és a megsemmisülés szüntelen, önnemző feszültsége van. A mindig új jövevénynek, a gyermeknek, az örökösnek állandó játszmája ez, a Persona kalandja”. PAPP ISTVÁN Alexander Scheiber: Jewish inscriptions in Hungary Scheiber Sándor: Magyarországi zsidó feliratok A szülőföld történetének kutatói a levéltári források tanulmányozásán kívül a tárgyi emlékek faggatásával is közelebb akarják hozni a múltat a ma emberéhez. Scheiber Sándor professzor, a magyarországi zsidó feliratok nemzetközileg elismert kutatója és megfejtője többnyire olyan sírkövek és más tárgyak feltárása nyomán jelentette meg kutatási eredményeit első ízben 1960-ban, magyar nyelven, majd angolul 1983-ban, amelyek osztoztak más népcsoportok kőbe vésett emlékeinek sorsával: a föld alá süllyedtek vagy kidöntötték és széthordták, hogy városkaput, templomot vagy lépcsőt építsenek belőlük. A szekszárdi bencés apátság történetírója, Fraknói Vilmos 1862-ben a nagyszombati zsidó temető kapujának lebontásánál felfigyelt kilenc középkori sírkőre, s mielőtt azokat elvitték, lemásolta a feliratokat. Ezzel a tettével a nagy múltú hitközség történetének megismeréséhez .becses adatokat szolgáltatott. Méginkább felbecsülhetetlen értékű Scheiber Sándor munkája, aki több mint másfélszáz feliratot kutatott fel és fűzött hozzájuk sokoldalú, tudományos magyarázatot. A könyv mindkét kiadása az i. e. 3. századtól 1686-ig gyűjti össze és teszi közzé a magyar zsidóság kőbevésett emlékeit. A feliratokon többnyire héber, kisebbrészt német nevek fordulnak elő. Formájuk beilleszkedik az adott kor uralkodó stílusába. így a legrégibb (római kori) kövek alakja és felirata a romanizált hellén kultúrát tükrözi, a középkori sírköveken a rajnavidéki és morva zsidó közösségek kultuszát tanulmányozhatjuk. A török hódoltság idejéből származó kövek és a német és osztrák zsidóság hatását örökítik meg. Utóbbiak esztétikai hatása szegényesebb a megelőző korok síremlékeinél. A magyar zsidók településtörténete arról vall, hogy többségük a Dunántúlon talált otthonra, ezért a DUNATÁJ olvasóival is ennek a régiónak az emlékanyagát ismertetjük. Az i960, évi magyar kiadás óta újabb adatokkal gazdagodott az epigráfia. A régészek ásója felszínre hozta a csébi zsidó szimbólumokkal ékesített téglákat, a dombóvári amulettet, az eszéki zsinagóga feliratát és a pécsi üveggyűrűt. A közel negyedszázada megjelent első kiadás csak egy XIV. századi soproni zsinagóga feltárásáról számolhatott be, az angol nyelvű kiadás a XIII. századi soproni és két budai zsinagóga feliratait is közzéteszi. A Tolna megyei zsidók története 1867-ig című könyv is egy régi zsidó tárgyi emlék bemutatásával indul: a dombóvári sírlelettel. Ez a maga nemében szinte egyedülálló pannóniai lelet egy kisgyermek ólomamulettje. Előlapjának közepén szögletes háromlábon a vallási szertartásokon használt hétikarú gyertyatartó (menóra), ettől jobbra harsona (sáfár), balra pálmaág (luláb) rajza következtethető ki. Ennek a dombóvári leletnek a párhuzamát eddig csak Szíriában mutatták ki. 75
