Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Papp István: Íme az esszé

irodalomtudomány rendszerint kirekeszti az esszét poétikai vizsgálódásaiból. Ez az önkorlátozás természetesen a tudomány strucc-szem- 1 étének tényóre világít, s nem érinti a műfaj létét. Elgondolkodtató ez a hiányosság, annál is inkább, mert az esszé nem valami modernkori találmány, hanem az európai irodalom antik-görög hagyománya (hogy a keleti kultúrákat ne is említsem), hivatkozható mesterei a kezdetekről nem Montaigne és Bacon, hanem sokkal inkább Platón. Mert ha a kategóriák bilincseit meglazítjuk, lehetetlen nem észrevenni, hogy Platón művei a kísérlet klasszikus példái. A kísérlet, mint magatartás, a nyitott megértés műfaja - a „nyilvános tanulás műfaja” ahogy Németh László írta a Tanú bevezetőjében is ennek alapmagatartása a párbeszéd. Nem kijelenteni, hanem beszélgetni, nem sub specie aeternitatis, de itt és most, még akkor is, ha nemcsak az itt és most reményében. A remény pedig nem bizonyosság, hanem kérdezés, akkor is, ha a kérdezés a bizonyosság súlypontját erősíti - mint Platón esetében -, azét a bizonyosságét, amelynek hitelt csak a személyiség, a magatartás minősége adhat. Ha figyelmesen olvassuk Balassa műalkotásait - mert még a tudós jegyzetekkel ellátott Flaubert dolgozata is műalkotás - akkor a párbeszéd attitűdjében nem nehéz felismerni a párbeszéd formáját. így válik a rejtőzködő forma világnézetté, mert a dialógus ismertetőjegye nem elsősorban a tagolás, hanem a beszéd, a hangos meditáció védtelensége és nyitottsága, egyszóval: kísérlet, kísérlete a lehetetilenmek, a lehetetlen kimondásának kísérlete. Esszé, vagyis a teljesség megkísértóse a személyiség idomítása a lehetedenhez, „létszakma”, de nem a szakma lételméletének igazolása, csak párbeszéd, nem tárgy, hanem teremtő viszony, a megértés nyitottsága és a birtoklás szkepszise egyszerre. Nem célja felé halad, céljánál van (Hauser), céltábla, de önnön találatainak céltáblája is. Példa. A megértés példája.

Balassa esszékötete a létezés számbavétele, „alászállás”, ahol az erudíció nem pajzs, hanem az élet faggatása, az ön- és világismerés kalandja, a műalkotás „csendjében” való feloldódás és reinkarnáció. Az „engedj el, és láncolj magadhoz” életformája, a stációk hitelesítette sápiéntia felmutatásával. Mert a „műelemzés nem technikai, hanem bölcseleti kérdés” - vallja Balassa az eretnekek elszántságával. Mű értelmezései / világértelmezései a mű, a lét és az olvasó hármasságát megőrző parlamentek, ahol higgadt és okos kérdezés= beszélgetés tereli a megértést, de a szerző mindvégig tudatában van annak (vagy csak sejti?), hogy ő végsősoron sehová sem tartozik, csak közvetít, megértve és alázatosan terelve a titkot, míg végül létrejön a kísérlet, a teremtődő világ önfelmutatása, önmaga és nemönmaga, a mű, amely már egy új parlament megértésére vár. Balassa esszéírói magatartása a műfaj őspéldányaira emlékeztet (s itt megint csak Platón elsőként), azokra, amelyek nem elsősorban a tárgyról, az alkalomról szólnak, hanem az Egészről, s ez az az aranyfedezet, amely minden fontos esszét láthatatlan stigmával megjelöl.

Nézzük meg közelebbről Balassa Péter „alkalmait” . A kötet az epika vázszerkezetének felrajzolási kísérlete, minden esszé a műnem és a mű láthatatlan vonzáskörének kitapintása. Nehéz feladat, egyedül nem végezhető. A kötet legterjedelmesebb írása Flaubert Érzelmek iskolájá-t elemzi, mindig a művön belül maradva. Ritka erény ez a művön belüliség, így lehetséges, hogy szerzőnk műfajelméleti kitekintései nem kívánnak a priori, művön kívüli építménnyé merevedni, hanem Gsak addig merészkednek, ameddig a műalkotás mágnestere engedi. Egészen pontosan és világosan: Balassa ismer minden fontos normatív esztétikát, de nem hatódik meg egyiktől sem. Ismeri, de nem követi a tudomány súlyos rendszereit, továbbgondolja azokat. Ez a továbbgondolás nem egy új rendszer felé törekszik, hanem a mű felé, nem vissza, előre. Education . . . értelmezése a nagy tekintélyű filozófiai esztétikák és a nem kevésbé nagy tekintélyű poétikai tényiszemléleitek súlyos szorításai alóli bravúrus megmenekülés. Győzelem, de nem tagadó, hanem megőrző győzelem. Elemzése tehát nem deduktív, és nem induktív, mindkettő egyszerre, hisz célja: a mű ,,mindenoldalúságának” megközelítése. A lehetetlen megkí sértése. S az eredmény? A legfontosabb eredmény a műelemzés-/«« létrejötte, amelynek értékét nem ronthatja semmiféle ellenvélemény, cáfolat, porvihar. Van. Gondolataitól függ etilénül van. Mű. Esszé. A gondolat és a módszer felől vizsgálva itt csak a legfontosabb eredmények: i., Balassa Lukács regényelméletére támaszkodva és azt meghaladva bizonyítja (és nem kijelenti), hogy az Érzelmek iskolája „nem az úgynevezett regényválság első jele”, hanem a regény „funkcióváltása”, amely „egyetlen pillanatra sem teszi kétségessé magát a műfajt”. 2., Nem csak igényként jelenti be, de elemzésével példát is ad arra az eddig csak papíron létező igazságra, hogy a tartalom-forma nem kettő, hanem egy. Ebből a két nóvumból aztán rengeteg dolog következik, nem feladatom a nyomozás végig követése. Célom csupán a közvetítés, a leendő olvasó(k) toborzása.

A könyv második felében Balassa a közelmúlt magyar prózaiirodalmát tekinti át, nem leíró jelleggel, hanem a legjelentősebboek tartott művek elemzésével. Az esszéfűzért szerzőnk keretbe állítja. A nyitó írás a hetvenes évek hazai prózatermésének számbavétele, az új megméretése az egészre való reflektálás hi-73