Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)

Az 1792. és 1804. között beköltözöttek gazdasági erejét nem tudjuk egyértelműen megállapítani. 25 személy sárpilisi lakossal házasodott össze és ideköltözött. 16 olyan háztartást találtunk, amelynek egy tagja sem élt 1792-ben Sárpilisen. 33 személy költözött be ezekkel a háztartásokkal, további tagjaik már itt születtek. E 16 között van a lelkész, a tanító és a jegyző családja, a többiek mindegyike vagy házas és házatlan zsellér, vagy szolga, vagy újmagyar (cigány) vagy római katolikus vagy lu&eránus megnevezéssel szerepel az 1804. évi összeírásban. A három értelmiségi családon kívül a többiek mind kisebb vagyonnal rendelkezők, vagy nincstelenek lehettek, nem tartoztak a falu református birtokos parasztjainak közösségéhez. A bevándorlók túlnyomó többsége tehát szegény volt. Az ideköltözött reformátusokat azonban az évek során az őslakosok befogadták és zömük a birtokosok közé került. A befogadást megkönnyítette vallásuk azonossága és az a tény, hogy többségük azon református falvakból költözött be, melyekkel a sárpilisiek házassági kapcsolatban voltak.

Néhány összehasonlító adatunk van Európa más részeiből a falusi lakosság vándorlásának intenzitásáról. Angliában a 17. században, Franciaországban a 18. században hasonlóképpen 12 év alatt a lakosságnak egyharmada-fele vándorolt el, sokkal nagyobb része, mint Sárpilisen. Ezzel szemben egy közép-oroszországi faluból 20 év alatt csak a népesség 3 százaléka költözött el, tehát jóval kevesebb, mint Sárpilisről. A vándorlás ilyen nagy különbségeinek nyilvánvalóan igen nagy hatásuk lehetett a falusi lakosság életkörülményeire és életmódjára. Az eltérések okát a gazdasági különbségekben (Angliában és Franciaországban a falusi lakosság jelentős része föld nélküli munkás volt) és a jogi helyzet eltéréseiben kereshetjük (Oroszországban még érvényben volt az a rendszer, mely a jobbágyok költözését a iföldesúr engedélyétől tette függővé).

A HÁZTARTÁSOK SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA

A háztartások típusok szerinti megoszlása lényegesen eltér egymástól a két összeírás időpontjában. 1804-re megnőtt a bonyolult összetételű háztartások aránya. Forrásaink alapján megvizsgálhatjuk: a bonyolult háztartások arányának növekedése mögött milyen típusváltozások történtek az egyes háztartásokban.

Az 1792-ben összeírt 85 háztartás közül, mint láttuk, 1804-ben 23 háztartás eltűnt, elvándorolt vagy kihalt (egy háztartás). (Meg kell jegyezni, hogy €23 háztartás némelyik tagja 1804-ben Sárpilisen élt, de egy másik háztartás tagjaként, úgyhogy ennek a 23 háztartásnak nem volt „utódja”, amely a helyét - gazdaságát, házát - elfoglalta volna.) Azon 62 háztartás közül, amelynek volt utódja, folytatója 1804-ben, 50 háztartás helyén egyetlen háztartás volt, 12 háztartás azonban részeire bomlott, tehát a helyén két vagy több háztartás volt.

Először vizsgáljuk meg, mi történt azzal az 50 háztartással, amelyik nem bomlott részekre. A leggyakoribb típus 1792-ben a házaspárból és gyerekekből álló egyszerű háztartástípus volt. Kisebb részük 1804-ben is ugyanilyen típusú. Ezek azok a családok, ahol 1804-ben egészen fiatal gyermekek éltek, akik az összeírás időpontjáig nem házasodtak meg, vagy ahol a házasodási életkorba lépett gyermek leány volt, és a házasságkötéssel másik háztartásba került át.

Több mint kétszer ennyi házaspár-gyermek típusú háztartásnak a típusa megváltozott, bonyolulttá vált. Ez a leggyakrabban azért következett be, mert a család egyik fiúgyermeke felnőtt és megházasodott, de nem alapított önálló háztartást. Találunk olyan háztartást is, ahol két megházasodott fiúgyermek hoz58