Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Téglás János: Adalékok egy barátság történetéhez - Babits és Dienesék levelezése

Barátságuk kialakulását egy közismert kép is megörökíti: az Erzsébet körúti Gambrinus étteremben5 hárman ülnek a fehér asztal mellett: szemben Dienes Pál, két oldalt pedig Babits és kedves újpesti tanítványa, a későbbi költő és matematikus Komjáthy Aladár. A képeslap egyik példányán - ez Dienes Gedeon tulajdonában van- Dienes Valériának küldenek néhány soros üvözletet, melyből megismerjük a kép születésének hátterét. Dienes Pál szerint 1912. március 19-én este kilenc órakor „irodalmi vita és csendes emésztés közben vettek fel bennünket (pénzért).” A baráti kötelékek később még szorosabbá válnak köztük. Gaál Mózes tisztviselőtelepi gimnáziumában közel négy tanévig kollégák. Egymáshoz nem messze laknak, gyakran vannak együtt, az ebédjüket is közösen fogyasztják el. „Akkortájban úgy éltünk, mint három testvér” - írja Dienes Valéria 1966-ban -, s hozzáteszi, hogy „mindennapos együttlétünk pihenés volt neki, amelyet kedve szerint hosszabbíthatott vagy rövidíthetett, érezte, hogy nálunk teljesen szabad...”6 Babits is érzi ennek az összetartozásnak melegségét, családiasságát, ezt anyjának írt levelében így fogalmazza meg: „ők (Dienesék és a Gaál házaspár - TJ) úgy gondoskodnak rólam, hogy magam sem tudom, mivel érdemeltem ezt meg.”1 A Dienes házaspár szövi azokat a szálakat, melyek a költőt Jászi Oszkárral, Szabó Ervinnel és Dienes Lászlóval összefűzik, s melyek nyomán közéleti felfogása radikalizálódik. Babits még a Játszottam a kezével című nagy vihart kavaró versének ihletőjét, Révész Ilust is Dieneséknél ismerte irteg. E szerelmes vers király- és háborúellenes kicsengése miatt támadást indít ellene a sajtó és a tantestület egyrésze. Ezért elmegy a Tisztviselőtelepről, de a Dienes családdal való kapcsolata ezután is változatlan marad. 1918. október 31-én Babits és Dienes Pál, valamint két volt tanítvány, az újpesti Komjáthy Aladár és a tisztviselőtelepi Markos György, együtt agitálnak a belvárosi és a körúti kávéházakban a köztársaság mellett. A költő még Petőfi Itt a nyilam, mibe lőjem? című versét is elszavalja, s a kávéházak közönsége - a visszaemlékező Markos György szerint - lelkesen mondja vele a refrént: „Éljen, éljen a köztársasági”8 - Dienes Pál kommunista lett, a Tanácsköztársaság idején a budapesti egyetem élére kinevezett bizottság vezetője - Babits pedig egyetemi tanár.

A Tanácsköztársaság megdöntése után a Dienes házaspár útjai elválnak egymástól. Pál rövid ausztriai tartózkodás után Angliába megy, s különböző egyetemeken tanít, 1945-ben pedig tanszékvezető professzor lesz Londonban. Babitsosai továbbra is levelezik, szeretné viszontlátni. Közös barátjuk, Szilasi Vilmos filozófus - aki 1919-ben szintén emigrált - megpróbálja még egyszer összehozni őket 1926 szeptemberében a németországi Feldafingban levő otthonában. Dienes Pál második feleségével el is megy Szilasiékhoz, Babits azonban nem ér rá, Esztergomban írja nagy regényét, a Halálfiai-t.

Valéria néhány éves külföldi tartózkodás után, 1923-ban visszatér Magyarországra. Hamarosan orkesztikai iskolát nyit, melynek óráin a harmincas években egyszerkétszer Török Sophie és Babits Ildikó is részt vesz. Tanítványai Babits-verseket is illusztrálnak mozdulatokkal. 1929. június 19-én, az Orion Színházban tartott vizsgaelőadáson például a következő verseket jelenítik meg: Klasszikus álmok, Reggeli ének, Téli dal, Egy rövid vers, Naiv ballada, Hunyt szemmel, Síremlék. Dienes Valéria közben filozófiával is foglalkozik: nagy szeretettel, mély átérzéssel fordítja magyarra- többek között - Bergson műveit. Ez irányú irodalmi rangú munkásságát 1934-ben Baumgarten-jutalommal ismeri el Babits.

Babits és Dienesék baráti kapcsolatának alapja az a belső rokonság lehetett, mely Dienes Valéria szerint abban nyilvánult meg, hogy „Pál (és tegyük hozzá: Valéria - TJ) szerette a költészetet és Mihály szerette a tudományt.” Mindkét tudós írt verseket. Dienes Valéria misztériumjátékai (Hajnalvárás 1925, A nyolc boldogság 1926) verses formában születtek, de néha vallásos érzelmei, gondolatai is a líra irányába viszik.

46