Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Laczkó András: Zichy Mihály és a könyvek
Flesch Tivadar tevékeny szerepet vállalt az illusztrációk sorsát illetően. így nem meglepő, hogy a festő a nyolcvanas évektől elsősorban őt kérte meg ilyen irányú ügyeinek intézésére. 1888 szeptemberének közepe körül Spalában az orosz-lengyel határ közelében vadászott a cári udvarral. Onnan írt Fleschnek képei és illusztrációi helyzetéről. „Szmrecsányi úr is megtanulhatná, a képeket nem hátulról, hanem elölről kell megtekinteni. Észrevételeinek okát nem a zsír foltban kell keresnünk! Jelenleg a könyvkötőnek lesz legnagyobb baja a hasadás összeragasztásával. Novemberben küldhetem él csak oda, ahová rendelni fogod.” (Az Orgia című képről van szó - L. A.) Más bajt is jelzett: „Extner barátom azt írfa, hogy a velencei Palazzo Rezzonico el van adva, s őneki énvelem együtt minden poggyászunkkal decemberig ki kell költöznünk. Rendelkezz kedves Tivadar, hogy képeim onnat elvitessenek: A pusztítás géniusza. Hulló csillagok. Faunok versenyfutása. Krisztus a keresztfán (Mary) ... Hová teszed a képeket? - Talán a zalai műhelybe, habár ez az akció terén kívül fekszik.” Ebben, illetve öt évvel későbbi levelében rendelkezett a képekkel, illusztrációkkal összefüggő anyagi ügyiekről is. Az egyre nehezebben áttekinthető feladatot Farnady József kezébe tette le ... Tartalmazott adalékot a Madách-illusztrációk utóéletéhez is a családi levéltár. Megőrizte Farnady József budapesti ügyvéd levelét, aki 1892 júliusában arról tudósította a festőt, hogy a rajzok eladására vonatkozó ajánlatát benyújtotta Pulszky Ferenchez, a Nemzeti Múzeum igazgatójához. Gondot okozott az ügylet létrejöttében, hogy a kartonok két helyjen voltak: Flesch Tivadarnál és Tomka Rudolfnál. Az utóbbi már szobája falára akasztotta a táblákat, Flesch pedig az előszobában tartotta azokat, ahol néhányat a látogatók be is piszkítottak. Az ügyvéd sajnálkozott ezen, hiszen a rajzokat „tépett állapotban sem nem illik átadni, sem el nem fogadnák a képeket”, félt, hogy ezen megbukik az eladás és kérte Zichy gyors intézkedését. Az megtörtént. Az illusztrációk ekként a legméltóbb helyre kerültek. Ugyanebben az évben fogott hozzá a festő Arany János balladáinak megjelenítéséhez. Méghozzá úgy, hogy a szöveg megrajzolását is vállalta. Nem ez az első ilyen munkája, Pétervárott már készített hasonlót. Viszont ebből következett az a nagyfokú harmónia, aminél a szöveg és a rajzdísz egymáshoz illeszkedik. Hetvenedik éven túl talált rá erre a törvényszerűségre Zichy. Ez az a munka, amelyiknek - sajnos - nem maradt meg a családi ládában a levelezése. A balladák kiadójától, Ráth Mórtól több irat is van, de ezekből nem derül ki, kinek az ötlete volt, hogy Zichy illusztrálja az Arany-balladák díszkiadását. Akárkié is volt, remekmű született belőle, amiben az átéltség és kiszámított művészi tevékenység egyaránt felismerhető. Kitűnően azonosulni tudott az ún. kihagyásos módszerrel s legtöbbször ott folytatja, ahol a költő abbahagyja. Emlékszünk arra, hogy az első hazai illusztrációs megbízást Gyulai Pál közvetítésévjel kapta meg Zichy Mihály. 1895 februárjában került sor Gyulai fél évszázados irodalmi pályafutásának megünneplésére. Erre Antal bátyja jóelőre felhívta a figyelmét: „Ha nem esik terhedre, vedd tudomásul, hogy én itt február 10-ére (M. Gregoriánum szerint) régi jó barátunknak, Gyulai Pálnak egy ovatiót rendeztem, akarata és mérges tiltakozása ellenére. Titokban csináltuk, mint egy összeesküvést, mind amellett teljesen sikerült. 50 éves írói munkásság, főrendi háznál jegyző, egyetemi tanár, akadémiai titkár, Kisfaludy Társaság elnöke. Mindez elég, sok is, hogy őt csendesen 43
