Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Laczkó András: Zichy Mihály és a könyvek
delme nincs. Készletben levő, de el nem adható képeit ioo ooo frankon fölül becsüli. Ez veszélyes ábránd amelyből, félek fájdalmas lesz kiábrándulása. A Trefort által megrendelt nagy kép, - nálunk magyaroknál mindeddig hallatlanul magas ára -, mire a kép megkészül, előre el lesz költve.” Ilyen körülmények között minden hazai megrendelés - akár egyetlen rajz is - segítséget jelentett a festőnek. Maga is szívesen olvasott könyveket, de örömmel vette, ha ajánlatokkal megkeresték. A Petőfi összes költeményeihez, majd a Deák-albumhoz kért és megküldött rajzok persze csak pillanatnyi enybet jelentettek a leromlott anyagi helyzetén. Jellemző, hogy 1879 nyarán Zichy Mihály újabb pénzküldeményekért írt bátyjának és édesanyjának. Ezt az igényt csak úgy lehetett kielégíteni, hogy a családi birtokból eladásokat eszközöltek, illetve kölcsönöket vettek fel. Nyilván ennek is szerepe volt abban, hogy oly tevékenyen dolgozott a Párizsi Magyar Egyletben, s tanáccsal, olykor forintokkal segítette a hozzá forduló művésztársakat, zenészeket, irodalmárokat. Ennek híre elterjedt itthon is. A múlt század nyolcvanas éveitől rendszeresen küldtek neki könyveket és megbízásokat. 1880 nyarán kapott levelet az Athenaeumtól, amiben Zichy Géza: A leányvári boszorkány című költői beszélyének illusztrálására kérték fel. Zichy Géza a múlt század végének balkezes európai hírű zongoraművésze volt, aki még gyermekkorában elvesztette egy vadászaton jobb karját, s azután hihetetlen erőfeszítéssel mindent megtanult ballal. Zongorázni és írni is. A festő nyilván örömmel vette a feladatot, s gyors munkát végzett, mert az év július 3-án már arról tudósította a cég, hogy három rajzának próbalevonatát (horganyképről) megkapták és igyekeznek majd azokat a könyv alakjával arányosítani. A még készítendőkre nézve az volt kérésük: „miszerint szélességük a 21, magasságuk pedig a 2-1 centimétert semmi esetre meg ne haladja”. Zichy Mihály még tíz rajzot adott a kötethez, amelyeken kiemelte az egyes énekek cselekményének fontosabb mozzanatait. Minden egyes ének elé készített egy borítéklapot és azon ornamentumosan kanyargó indakeretbe foglalta az adott rész cselekményének fontosabb, őt megragadó mozzanatait. A nagyobb alak lehetővé tette, hogy sok kis képet zárjon keretbe. Képzeletét nagyon megragadta az elbeszélő költemény naivitása, mit Zichy Géza szinte változtatás nélkül vett át régi krónikákból, s munkája főleg arra szorítkozott, hogy a tettek lelki mozgató rugóira irányítsa a figyelmet. Zichy Mihály illusztrációi közül az olasz kalandor Mafisztó-szerű ábrázolása legjellemzőbb (ezzel a típussal későbbi munkáiban sokszor találkozunk). A rajzok történetéhez tartozik, hogy 1880 januárjában Zichy Géza felolvasta az elbeszélő költeményt a Kisfaludy Társaságban, s ebből az alkalomból kapott egy levelet Liszt Ferenctől, amiben szó esett a festőről is: „Szivemből üdvözlöm a Kisfaludy Társaságban, jótékony boszorkányával Rössl Márthával elért sikere alkalmával. Önre nézve bizonnyal örvendetes, hogy a könyvét Zichy Mihály illusztrálta. Több képét láttam Bécsben, melyek épp úgy a felfogás eredetiségével, mint az ecsetvonások erőteljességével lepnek meg." A nagy zeneművész dicsérő sorai közvetlenül a könyv megjelenésekor születtek. Valamivel később viszont az egyik német lap már akként írt, hogy „Zichy költeményeit sajátkezű rajzaival díszítette”, vagyis azonosnak vették a költőt és a festőt. A dolgot Zichy Géza jegyezte le Emlékeim című munkájának második kötetében, ahol A leányvári boszorkány egyes énekeit bevezető rajzokat mind közölte. A családi levelesláda ennél többet is megőrzött. Annak a hosszas munkának az egyes fázisait, amit Geranok Attila végzett Párizsban A leányvári boszorkány francia kiadása érdekében. Ebben is lényeges érv volt Zichy Mihály neve. Íme egy 1880. március 5-én Párizsban kelt levél részlete: „Ma láttam Armand Silvestre urat; ő elvállalja Rössl Márta fordítását, júniusban fogja kidolgozni, úgy, hogy a könyv októberben megjelenhetik. 41
