Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Szijártó István: "Nemet mondani a pusztulásnak" - Papp Árpádról

SZÍJÁRTÓ ISTVÁN

„Nemet mondani a pusztulásnak”

Papp Árpádról

Két és fél évtizede jelentek meg első versei, aztán - ahogy maga írja: - „másolóbarátnak állt különböző kolostorokban”: olasz, orosz, bolgár, ó- és újgörög versek, regények, drámák fordítója. Első hivatalos verseskönyve 1976-han jelent meg: emberre és világra érzékenyen figyelő, ritkán szólaló, súlyos szavú költő. Vázlatunk Papp Árpád „mindennapjainkban gyökerező mai költészetének” legfontosabb elemeit kísérli meg bemutatni.

1937-ben Somogyaszalón született kisparaszti családban. Kaposváron érettségizett, s 1955-től a budapesti egyetem magyar-latin szakán tanult. A negyvenes évek végén megszüntetett, majd az 1956-os eseményeket követő konszolidáció idején újjászervezett Eötvös József Kollégium növendéke volt. 1959-ben került vissza régi iskolájába tanítani, jelenleg az iskola archív könyvtárának gondozója. Akadémiai ösztöndíjasként újgörög irodalomtörténetet tanult. Kandidátusi dolgozatát a XX. századi görög líra tárgyköréből írja. Az indulástól (1970) - 5 év megszakítással - a Somogy c. kulturális folyóirat „Égtájak” rovatának szerkesztője. Tanulmányai az antikvitás felé vonzották, elsődleges élményei, környezete a valóság, a napi történések (felé közelítették. Munkássága meghatározóivá ezek együttesen váltak. Miként egy harapófogó két szára között, itt sűrűsödött a bőrén át érzékelt s a könyvekből tanult történelemi, a gyermekfejjel átélt háború, majd az ifjan megélt ötvenes évek. A fiatal tanár kisebb tanulmányai, olasz, újgörög ,spanyol versfordításai 1960-tól egymás után jelentek meg a Nagyvilág, a pécsi Jelenkor és a miskolci Napjaink hasábjain. A Világirodalom gyöngyszemei sorozatban a Móra Kiadónál együtt dolgozhatott Kormos Istvánnal, Dimitrisz Hadzisz elbeszéléseit (Védtelenek), Sztratisz Mirivilisz Élet a sírban c. regényét és Nikosz Kazantzakisz világhírű regényét, a Zorbász, a görög-öt fordította. Ez utóbbit'és Jakovosz Kambanellisz: Mauthausen-]ét volt egyetemi társával, barátjával: Szabó Kálmánnal. Önálló kötetben még Eleni Kazantzaki: A meg nem alkuvó (N. Kazantzakisz naplója és életregénye), Ang. Terzakisz: lsabeau hercegnő című történelmi, Alki Zei: A vitrin tigrise c. ifjúsági regénye jelent meg. A Magvetőnél megjelent Modern olasz költők (1965) kötetbe négy költőt fordított; később személyes barátságot is kötött az olasz hermetizmus nagy öregjével: a matematikus, technikai folyóiratot szerkesztő „poéta doctusnak” tekintett Leonardo Sinisgallival és Alberto Frattinivel a generációja organizátoraként ismert meditativ lírai alkatú költővel, egyetemi tanárral. Más antológiákban Ungaretti, Quasimodo verseit fordította. Fordótói munkássága gerincét azonban az újgörög líra hazai átültetése alkotta. (Rit zosz: Holdfényszonáta, Kövek c. modern antológia, az Éjgörög irodalom kistükre, népköltészeti antológia (Ézen a tavaszon). Szeferisz-kötetet válogatott - fordított (Fedélzetnapló), Livaditisz- és Elitisz-kötetek társfordítója.)

Az új Világirodalmi lexikon - mely nemcsak segédkönyv, nem pusztán adattár, de egyben a nemzet szellemi arcának tükre is akar Ijenni -, főmunkatársaként megírta az újgörög és ciprusi görög irodalom és az irodalmi formák történetét, s összefogja az újgörög irodalom szakterületén kutató munkatársak tevékenységét.

35