Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
jéről és az ördöggel folytatott kapcsolat, a vele kötött szerződés (amit saját vérével írt alá 5 év 7 óra 9 percre szóló időtartamra) sem hagy kétséget állapotáról.18 A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS TÁRSADALMI HÁTTERE A boszorkányüldözéshez vezető utat többnyire az emberi butasággal párosult rosszindulat kövezte ki. A rontással vádolt szerencsétlen emberek nagy többsége koholt vádak alapján került kínpadra. A váratlan szerencsétlenséget (halál, dögvész, jégkár) hajlamosak voltak gyűlölt társaik számlájára írni. Mindenki tudni vél valamit: hogy miért ad olyan sok tejet a boszorkány tehene. Hogy miért nyomorodott meg a szomszédasszony keze. Ki állhat mögötte, ha nem maga a sátán? A községi elöljárók, a cselédet tartó tehetős jobbágyok, a kanászok, az „actua- 1 is” (azaz vizsgázott) bábák és az ún. „parasztbábák” között feszülő ellentétek a boszorkányüldözés mezében nyilvánultak meg. Bűnbakot kerestek, bogy bajaikért valakin, aki nem tud visszaütni (mert jöttment, aki mögött nincs rokoni és gazdasági bázis, amire támaszkodhatna), bosszút állhassanak. A gazdasági bajok miatt kinek rontson neki az ember? A feudális rendszernek? A paksi földesurak dézsmásai ellen legföljebb panaszt emelhetnek, amiért azok „vendégeskednek, haszontalan és marczona kölcségeket fölöttébb tétetnek”. Amikor igazságukért Mária Teréziához fordulnak és elmondják neki, hogy a földesurak pénz helyett veréssel fizetnek, - legfeljebb arról tesznek tanúbizonyságot, hogy részesei az „igazságos uralkodó” körül kialakult mítosznak.19 A boszorkányperek fellángolása éveiben a feudális rendszer megerősödik, bonyolulttá válnak az érdekviszonyok, s így az egyén számára nehezen megfogható képződmény. Sokkal egyszerűbb, ha az ember talál valakit, akit közvetlenül hibáztathat. A régi hébereknek tulajdonítják a következő szokást: Jóm kippur (Engesztelés Napja, „Hosszú nap”) ünnepén egy pap fölolvasta a nép bűneit, és eközben egy kecskebak fején tartotta a kezét. Jelképesen a bak fejére olvasta azokat a bűnöket, amiket népe követett el. Az állatot azután szabadon engedték, hadd vigye magával a pusztába a héber közösség vétkeit. Ezt az állatot bűnbaknak nevezték. - A 18. század társadalmában „bűnbakéként a silány egzisztenciájú emberek jönnek számításba, akiket olyasmivel vádolnak, ami csak látszatra az ő vétkük. Sajnálatos módon az újkorban célba vett bűnbakot nem engedték ki a pusztába, hanem kegyetlenül megkínozták, sőt akár máglyára is juttatták. A paksi, dunaföldvári és más, Duna menti népes zsidó gyülekezetek ún. „Káppárot” szertartásai is fenntartották az ősi bűnbak képzetét. A nagyböjtöt megelőző este a zsidó család kakassal áldoz az alvilági hatalmaknak. Fejére olvassa bűneit, majd háromszor megforgatja feje fölött és a démonok megtévesztése végett e szavakat mondja: „Te én helyettem mégy el az árnyak világába, én pedig itt maradok, hogy sütkérezzem az áldott, az éltető nap melegén.” A bűnbakkeresés régi múltra tekint vissza. A természeti csapásokért a régi pogány rómaiak a keresztényeket az oroszlánok elé vetették. Az 1848/49-es magyar szabadságharc elbukásáért Görgeyt tették meg bűnbaknak, aki ezt a szerepet később úgy vállalta magára, hogy ezzel megőrizhesse büszkeségét a nemzet. A legkisebb közösségben, a családban többnyire az idősebb gyermek fejére olvassák testvérei csínytevéseit. „Neked kellett volna jobban vigyázni. . . több eszed lehe-66
