Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
A hiedelem, amit a szakirodalom belief-nek nevez, az embernek valamelyik jelenségről alkotott téves véleményét jelöli. A korábbi, fejletlen társadalmak lelkiségéhez tartozott, de ma sem ment teljesen feledésbe. A boszorkányperek áldozatai keservesen megfizettek azért, amiért maguk és kortársaik inkább hittek a babonák erejében, mint az orvostudomány és a felvilágosodás irodalmának eredményeiben. A „boszorkány” török eredetű szó Azt jelenti, hogy: „Rossz álmot látni”, valakit álmában „megnyomni”.1 A boszorkányhit eredetének kérdése egyike a legbonyolultabb eszmetörténeti problémáknak. A nép nemcsak hitt a boszorkányok létezésében, hanem rá is mutatott azokra, akik emberfeletti képességük tudatában, s annak elhitetésével rontottak és gyógyítottak. A boszorkányhit a 18. századi emberek életét születésüktől halálukig elkísérte és beárnyékolta. A boszorkány létezésétől és rontásaitól való félelem szinte vasvesszővel uralkodott rajtuk. Görcsösen ragaszkodtak babonáikhoz, nem tudták megérteni, hogy egy tévhit foglyai, ami miatt sokuknak bűnhődniük kell. Sikár Ferenc 30 éves dunaszentgyörgyi nemes eskü alatt tett vallomása hitelesen bizonyítja, hogy mekkora félelem fogta el a boszorkányok őrzésére kirendelt nemeseket : „oly nagy zörgések voltak a ház körül, hogy ha elegendő bort italokra a Hadnagy nem adott volna, egy Strása sem maradhatott volna megh a háznál, sőt midőn a Fátens Paksi András Társával, mindenkinél egy egy kanna lévén mentek volna borért, egy helt megh álapodván az utón, az kannát földre le tette, semmi szél nem lévén, magátul a kanna mintegy három vagy négy lépésnyire helliböl kiment, a Társának vállán tartott csákány nyeliböl a kanna szemek láttára kiugrott.. .”2 A boszorkányhit mibenlétének főbb vonásait a következőkben látjuk: 1. A boszorkányok szervezetbe tömörülnek, rendszeresen találkoznak a bölcskei és a decsi hegyen. , 2. A boszorkány szövetséget köt az ördöggel, jeléül vörös pecsétes levelet és pénzt kap. 3. A boszorkányok az ördögökkel orgiákat ülnek. A természetfeletti erővel rendelkező lények megnevezésére vonatkozó nyelvi tilalom (tabu) miatt fedőnévként „szépasszony”-nak titulálják a boszorkányt. A „Szépasszonyok tálába lépni” szólás a velük való találkozás és a rontás képletes megfogalmazása. A keresztutakra kiöntött főtt bab, borsó és lencse rémületet keltett az arra menő emberekben. Arra gondolhattak, hogy valaki fájó lábának vagy karjának mosdóvizében főzte meg ezeket a hüvelyeseket, s azért öntötte ki a „Szépasszonyok főzetét”, hogy másra ruházza nyavalyáját. Fölmerül annak a lehetősége, hogy Duna menti községeinkben a nagyszámú délszláv lakosság is elevenen tarthatta a „Szépasszony”-hoz fűződő rontó hiedelmeket. A délszláv néphitben a „Szépasszonyok tálába lépett” képzetet úgy ismerik, hogy „Fehér tündér tálába lépett” (Bela Vila u canak nagazio). Zentai Tünde értesítése szerint a Pestmegyei Pomáz szerb lakosságának hidelemvilágában a „vila”-k amolyan boszorkányszerű lények.3 Galagonya Tamás decsi vádlott 1743/44. évi és Maszath Erzsébet némedi vádlott 1759. évi perében a „Szépasszony” a boszorkány szinonimája. A férfit azzal vádolják, hogy megrontott egy kislányt, ugyanis a sértett a „Szépasszonyok tálába lépett”. Ennél valamivel konkrétabb a némedi Csizmadia Gyuri esete, akit, úgy látszik, Erzsébet csak részlegesen rontott meg, hiszen a fiú „már megholt volna, ha a szép Asszonyok tálába egészlen heléhágott volna ...”/* 65
