Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Makay Ida: Versei
MAKAY IDA: RAPSZÓDIA /. Egy csepp irgalmat. Ezt akartad. De csonttászikkadt minden tenger. Minden poharak megtagadtak. 11. Mert a lámpása nem lehettél, csöndes tűzhelyként nem várhattad őt, lángfoggal nem marhattad testét: Magukban égnek az olajmezők. 111. Megtörik egyszer a varázs. Versek, szerelmek nem sebeznek. Csillagig érő sáncait köréd zárja a hallgatás. IV. A:? örök oromra hívlak, a hegyre, hol a csúcs hava vakítóbb, mint az idő fehére. Az elpárolgott tenger kráterébe. Mely fölött zászlót többé nem bont hajnal Mert végérvényes lett az éjszaka. A KÉT PLATAN S a templomnál a két platán! Százados tömör óriások. Székesegyház a domb fokán, októbersárgán égő fárosz, ha lombja közt ki gyűl az ősz- Es amikor már dér esöz, hó csillagoz, mint túlvilági fátyol réges-rég volt menyasszony hajáról: tél fölötti, leomló karácsony, hócsipkéből gyémánt szemfedő.
