Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kőhegyi Mihály: Ördög Ferenc: Gyulaj keresztnevei (1738-1960)

esszékötet előziménye volt. Az adásoknak magam is lelkes hallgatója voltam. Most a kibővített, teljes szövegek olvasásakor nemcsak az okos és szép, meghitten ismerős sorokat üdvözlöm, az elmélyültséget is kö­szöntőm. Azt, hogy a kimondott szó leír­va sem veszít a súlyából. És most veszem észre azt is, hogy mennyire egységes és megkomponált az egész mű, sőt, hogy így, írott formában bizonyos fokig túl is nő tárgyán: cgy-egy vers keletkezésének, él­ménytartalmának, formai, tartalmi gazdag­ságának felmérésén. Hiszen valójában min­dig a költészet lényegéről, lehetőségeiről, természetéről szól, hol közvetetten, hol közvetlenül. Arra az alapvető megfigye­lésre hívja fel a figyelmet, ami nélkül a lírához közelíteni sem lenne szabad, tud­niillik, hogy a vers: élő anyag. Öntörvé-Ördög Ferenc: Gyulaj A középkori Gyulay-nak már a XIV. században volt plébániája. A török hódolt­ság alatt az alkkor még két falu - Gyula és Jováncza - magyar lakossága elmene­kült, de nem vált lakatlanná, mert he­lyükbe, annyi más Tolna megyei helység­hez hasonlóan rácok (iflakok) jöttek. Az első név szerinti összeírásban (1679) Jo­váncza mind a hét lakója szerb. Hutterer Miklós megállapítása szerint a megye né­met népcsoportjának nagyobb részét Hes­­senből telepítették, de Gyula-Jovánczára sem a XVIII. század elején, sem később nem kerültek említésre méltó számban né­met anyanyelvűek. A falu újjátelepítése főleg Somogy me­gye népesebb falvaiból történt, amint azt az 1717-es összeírásból kiolvashatni. Atta­­láról, Karódról, Tengődről, Somogyvár­­rói és Csokonáról jöttek ide jobbágyok. A szinte korlátlanul rendelkezésre álló föld használatának lehetősége csábította őket. A magyarokon kívül a XVIII. század má­sodik harmadában néhány délszláv - fel­tehetően katolikus horvát - család is ke­rült a faluba a máig élő néphagyomány szerint. Ezt a földrajzi nevék összegyűj­tése során felbukkant adatot (Tót-utca) a mai családnevek egyértelműen megerősí­tik. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy az ilyen hagyománynak legtöbbször van tör­téneti magva és a Tolna megye földrajzi nevei c. kötet szerkesztői jól tették, ami­kor a szokottnál tágabb teret biztosítottak közlésükre. nyű, többértelmű, irizáló, szüntelen moz­gásban lévő, szuverén világ, mely csak belülről, önmagával magyarázható. De ugyanikor - bár megbonthatatlan — ala­kítható is, formálható, tökéletesíthető a mesterség eszközeivel. S e két tulajdonság egymással állandó kölcsönhatásiban van. Ha a műalkotás - Németh László sza­vaival élve - „jól előkészített varázslat” akkor titkait ugyancsak jól előkészített varázslattal lehet csak föltárni. Művésze­tet csak azonos igényű és hőfokú művé­szet közelíthet meg. Ügy, ahogy azt Domokos Mátyás és La­tor László könyve teszi. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1982.) STE1NERT ÁGOTA keresztnevei (1738—1960) A könyv terjedelmének nagyobb részét a névgyakorisági sorrend táblázatai foglal­ják el. Ezek elemzésére itt nem térhe­tünk ki. Elég talán annyit megjegyeznünk, hogy a vizsgált időszakban 84 férfinév fordul elő, de közülük az első három (Jó­zsef, János, Ferenc) majdnem egymagá­ban felöleli a használt nevek felét. A nőknél kissé más a helyzet: az élmezőny (Erzsébet, Katalin, Rozália, Anna, Teréz) széthúzottabb, de az első öt név valame­lyikét közel 70 százaléka viselte a falu leánygyermekeinek. Végezetül legyen szabad még két meg­jegyzést tennénk. Fényes Elek alapvetően fontos statisztikai műve nem 1741-ben, ha­nem 1836-ban jelent meg. Az idézett hely ráadásul nem ebből, hanem egy má­sik műből (Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 159.) való. A másik ennél sokkal lényegesebb mon­dandónk módszertani. A szerző 1738-tól kezdődően 20 éves csoportokba rendezte anyagát. Nem mondja, de biztosra vehet­jük, hogy ekkor kezdődnek az anyaköny­vek. A feldolgozásnak ez a gyakorlata azonban lehetetlenné teszi a más falvakkal való összevetést. Meg kellene állapodni abban, hogy az első néhány csonka évet külön kezeljük, s a csoportok képzését kerek tízes számmal kezdjük. Ez a névtu­dománnyal foglalkozók jövőbeni együtt­működésének kulcsa. Az utóbbi években — mint arról e fo­lyóiratban hírt adtunk - megélénkült Tol-78

Next

/
Thumbnails
Contents