Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Majdán János: Szekszárd vasutat kap - 1883-ban nyílt meg a Rétszilas-Szekszárd vonal

minden esetben gondoltak a pécsi érdekekre is, azonban a fővonalat nem akarták bevezetni a városba. A Mohács-Pécs között meglévő, a DGT érdekei alapján működő vonalat csak néhány tervben gondolták megfelelő csatlakozásnak. Leggyakrabban önálló szárnyvonalat terveztek Pécsnek, amit vagy Szellőről, vagy Lovashetényből kívántak a városba vezetni. A Duna jobb partján elképzelt vonalak tehát elsősorban a tolnai érdekeket, azon belül is a megyeszékhely országos hálózatba történő bekapcsolását tervezték.

2. A Dél-Dunántúl vasúti forgalomba történő jobb bekapcsolását, a főváros kevesebb időt igénylő elérését az építtetők egy csoportja úgy képzelte el, hogy a már meglévő hálózathoz csatlakoztatva épüljön az új vonal. Erre nagyszerű lehetőségnek kínálkozott Székesfehérvár, melynek csomóponti jellegéből adódóan kiváló összeköttetései voltak az egész Dunántúllal, s ez a megoldás valóban megkönnyítette a Mecsek-vidék fővárosi .elérését. A székesfehérvári kiindulópontban megegyező tervek egy része Dunaföldváron vagy Simontornyán át Szekszárdra kívánta vezettetni a vonalat, s a Duna-parton akarták megkerülni a Mecseket, a másik tábor Kalózon, Tamásin-Kocsolán-Döbröközön-Dombóváron-Sásdon át a mánfai völgyet kihasználva tervezte megvalósítani a pécsi összeköttetést. Míg az első vonalvezetésnek három támogatója akadt - köztük a Tr.efort Ágoston által szervezett társaság Smidt de Wilde nevű tervezője -, a második megoldást csak Naglos János bécsi lakos próbálta megvalósítani. A Déli Vasúthoz való kapcsolódást fogalmazták meg egy igen eredeti tervben, miszerint Balatonszemesről—Öszödön-Karádon-Igalon-Szilen át Dombóvárig kellene vonalat építeni, s ezáltal a Kapos menti település válna a Dél-Dunántúl begyűjtő központjává. Az inkább somogyi érdekekre alapozó tervezet kevés támogatást kapott.

A meglévő hálózathoz való valamilyen észak-déli irányú csatlakozásra gondoltak a legkevesebben. A megszületett elképzelések, a bejelentett előmunkálatok közül öt esetben kívánták valahol csatlakoztatni a fővonalhoz a dél-dunántúli összeköttetést. Ez a megoldás azonban több problémával járt, mint am,ennyi előnyt jelentett a már kész pálya használata. Mindenekelőtt a távolság kérdése, ami a szállítás szempontjából döntő kérdés volt. Bármelyik variáció - még a székesfehérvári is - nem a legegyenesebb összeköttetést jelentette. Az igénybe veendő vonal ráadásul a Déli Vasút pályája volt, aminek kikerülését mindenáron meg akarta szervezni a kormány. A fővonalból kiinduló vaspályák nem alkottak volna hálózatot, hanem mintegy kinyújtott csáp kapcsolódtak a Dél-Dunántúlhoz. Ezek az elképzelések nemcsak Tolna és Baranya érdekeit nem vették figyelembe, hanem a közlekedési tárca azon törekvését sem, hogy a MÁV egybefüggő hálózatot akar létrehozni. Mindez alapján természetes, hogy a magyar állam csak fővonalat vagy vonalakat akart építeni a főváros és a Dél-Dunántúl összekötésére, ezzel is segítve a térségben a Déli Vasút befolyásának csökkenését.

3. A tervek harmadik csoportja a fővárosi összeköttetést a Mecseken keresztül kívánta megvalósítani. A csatlakozó állomást legtöbben Üszögre tervezték, s ezáltal a Pécs-Mohács közötti vonal végállomása egyúttal a város indóházává alakult volna át. A fő gond a Mecseken való átjutás, amit minden tervben több alagúttal gondoltak megvalósítani. A további vonalvezetés körül is viták dúltak. Néhány tervben a Kapos völgye szerepelt, mint természet nyújtotta útvonal, míg mások a Koppány vájta völgyet akarták felhasználni a vaspálya építésére. Az eltérő nézeteket az indokolta, hogy melyik társaságban milyen birtokosokat siói