Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Majdán János: Szekszárd vasutat kap - 1883-ban nyílt meg a Rétszilas-Szekszárd vonal

2. A DÉL-DUNÁNTŰL HÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

A szabadságharc leverése után a megingott Habsburg-trónt a bécsi udvar a Birodalom gazdasági átszervezésével kívánta megerősíteni. Az egységes birodalmi piac kialakításán munkálkodók nagy szerepet szántak a vasúthálózatnak, amelyet pókhálószerűen kívántak kiépíteni. Az 1850-es években Magyarországon megindult vasútépítkezések elsősorban a Dunántúlt kapcsolták be a birodalmi vérkeringésbe. A Dél-Dunántúlon i857Jben megnyílt első vonal a mecseki szenet szállította Mohácsra, s kifejezetten birodalmi érdekek szerint épült. A bécsi udvar teljes támogatását élvező Dunagőzhajózási Társaság járatainak szénigényét szerezte be ezen vonal segítségével, s egyéb termékeket nem is fuvaroztak a szerelvények. Hosszú ideig a (személyszállításra sem rendezkedtek be, ami szintén jelzi, hogy a Mecsek környékén lakók érdekeit egyáltalán nem tartotta szem előtt az első vasútvonal, hanem a DGT üzemi szempontjai alapján működött.

A Császári és királyi szabadalmazott Déli Vaspálya (Déli Vasút) Dunántúlon megkezdett építkezései már valamilyen közlekedési koncepció meglétére utalnak. A terv Nagykanizsát tette a Dunántúl vasúti csomópontjává, ami egyúttal begyűjtő és áruelosztó funkciót is jelentett. A Bécs-Komárom^Székesfohérvár, a Budáról a Balaton déli partján futó vonal, a Sopron-Szombathely-Nagykanizsa és a zalai várost Barccsal összekötő vonalak 1868-ig elkészültek, s mintegy keretszerűen befogták az országrészt. A begyűjtött terményeket Nagykanizsán át lehetett a pragershofi összeköttetés segítségével Triesztbe juttatni, vagy Sopronon át egyenesen a birodalmi (fővárosba tartottak a szerelvények. (Természetesen a térségbe érkező árucikkek is ezt az utat tették meg.) A kiegyezésig a dunántúli hálózat teljesen birodalmi érdekek alapján működött. 1867 nemcsak államjogi szempontból lényeges dátum a magyar történelemben, hanem a közlekedésügyben is alapvető változás indult el. A korábban magántársaságok által támogatott vasútépítéseket egy véletlen folytán a magyar állam is elkezdi finanszírozni. A Pest-Hatvan-Losonc között épült vonal társasága csődbe jutott, s az állam megvásárolta a kötvényeket, majd folytatta az építkezéseket, ezzel lerakva egyúttal a MÁV alapjait is. Így alakult ki az állami vasúthálózat, amely a századfordulóra meghatározóvá válik, s a fővonalak kiépülését már nem birodalmi, hanem magyar nemzetpiaci érdekek alapján sikerül megszervezni. A megvalósuló hazai hálózat alaptervc a Széchenyi által megfogalmazott P,cst-Budacentrikus hálózat, amelyet időközben kibővítettek több irányú összekötő vonallal, amelyekkel az országban átlósan futó vaspályákat kapcsolták egybe. Ezzel sikerült kiiktatni, hogy minden szerelvény a fővároson át jusson el úticéljához, E kibővített hálózati terv fontos láncszemének számított a Budapestet a Mecsek vidékével összekötő fővonal. Pécsre akkor már futottak be szerelvények Nagykanizsa-Barcs irányából, illetve az Alföld és Fiume közvetlen összekapcsolására létesült nagyvárad-szeged-villányi vonalról. A Dél-Dunántúlról a fővárost vagy a Pécs-Mohács közötti vasút, illetve a Dunán a DGT hajók igénybevételével, vagy nagy kerülővel, Nagykanizsán és Székesfehérváron át lehetett elérni. A gőzhajó igen lassan járt - bár megbízható utazási lehetőség volt -, a másik út pedig az óriási kitérő miatt kétszeresére növelte a megtett kilométerek számát. Mind a két esetben idegen vonalakon kellett utazni, ami egyfelől drágította a fu-59