Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Radics Károly: Hogyan vagyunk meg nélküled - Babits Mihály levelei Móricz Zsigmondhoz
Esztergom, 1930. aug. 29. Kedves Zsiga, mikor leveledet megkaptam,14 épen én is levelet készültem Neked írni, nem ilyen száraz üzleti levelet mint a Tied, hanem egészen személyes természetűt. Pesti találkozásunk bennem is nagyon rossz hangulatot hagyott, és mire Esztergomig értem, rájöttem, hogy ennek a rossz hangulatnak egyik főoka - megmondom őszintén - az az érzés hogy igazságtalannak látszhattam Veled szemben, avval a mindenképen tiszteletreméltó nagy munkával szemben, melyet a Nyugat érdekében végeztél s mely meggyőződésem szerint akkor sem lehet nyomtalan és haszontalan a magyarság kultúr élet ében, ha a Nyugatnak hamarosan meg kellene szűnnie. Sajnos, ennek a múltkori beszélgetésünk alatt nem tudtam kellő kifejezést adni. De meg kellett mondanom, hogy azt ne hihesd, mintha jogos keserűségemben elvakulva nem látnám vagy tagadni akarnám sok fáradozásod kétségtelenül nagy érdemét és áldozatosságát. Leveledre természetesen nem tudok azonnal érdemleges választ adni. Azt hiszem, szükséges lesz ezt a kérdést is előbb hármasban megbeszélni, s erre alkalom kínálkozik szeptember z-ikára kitűzött találkozásunkkor. Addig is maradok kész híved és tisztelőd Babits Mihály i fólió, autógráf tintaírás. Esztergom, 1931. aug. 16.15 Kedves Zsiga, leveledet megkaptam, s gondolom, az abban foglalt Nyugat-ügyre vonatkozólag Gellért Oszkártól már tudod válaszomat. Azt az elvet hogy a Nyugat terjedelmének csökkentésével arányosan csökkenjen a Figyelő-rovat16 is, bizonyos határig méltányosnak érzem, s ezért most úgy mint az első alkalommal beleegyezzem a kívánt ideiglenes redukcióba. Azért írom: „bizonyos határig”, mert már majdnem azon a ponton leszek, amelyen túl a rovat már nem is tudná tovább hivatását teljesíteni. Dehát reméljük, a Nyugat sem kicsinyedik tovább .-17 előbb-utóbb talán fog még nagyobbodni is! Egyelőre, mondom, belemegyek abba hogy a terjedelmet kívánságod szerint újból megszorítsam, s csupán oly esetben kérek valamivel több helyet mikor valami fontos és sürgős kéziratot nem tudnék máskép elhelyezni; mint ép most Kosztolányi hosszú tanulmányát,18 amelyre nézve e percben írtam Oszkárnak. (Oszkár azt a propozíciót tette hogy a Kosztolányi-essayt Veled együtt felesben vállaljuk. En ezt az indítványt szívesen elfogadom.) Nagyon köszönjük kedves meghívásodat Leányfalura. Sajnos, mostanában nem tudok kimozdulni Esztergomból. Nem jönnétek át inkább Ti ide? Milyen kedves lenne! Bizony, régen nem beszélgettünk már! Remélem, levelem teljes egészségben talál, s lábad is rendbejött azóta,19 Azt is remélem hogy a sok gond és baj amiről leveledben beszélsz - ami nélkül ma talán senki sincs - nem túlságosan veszíti kedvedet. 35
