Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Radics Károly: Hogyan vagyunk meg nélküled - Babits Mihály levelei Móricz Zsigmondhoz
A két fénylő és magányos csillag külön pályán járt. Móricz csillaga váratlanul fénylett föl, mint a múlt század közepén Arany Jánosé. Babitsé csak lassan erősödött a „tűzcsóvás” Adyé mellett. Babitsnak az elefántcsonttorony nem volt börtöne, mint sokan gondolták. Őrtorony volt, amelyből látni lehetett a tisztulni vágyó világot és benne az ember arcát. Ehhez olyan helyre, pontosabban tükörre volt szüksége, mint a Nyugat. Csak az volt a baj, hogy a (húszas években Osvát ezt a tükröt nem akarta kiadni a kezéből. Babits 1929 novemberében másodszor is elvesztette a csatát, ezúttal Móriczcal szemben. Ma már jól látni, hogy a lényeges vitát mem az oldalszámok elosztása és a honorárium jelentette. Móricz a Nyugatnak reálisabb karaktert szeretett volna adni, míg Babits a tisztább eszmei és művészi jegyeket kívánta erősíteni. Móricz tele volt merész ötlettel, életesebbre akarta formálni a lapot, Babits a tradíciók, kicsit az enciklopédikus formák megőrzésén fáradozott. Móricz egészséges volt és elnyűhetetlen, Babits „ijedt és vértéiért, gyöngéd és rideg és sérteni nem tudó és sérülékeny és engesztelékeny és feledékeny... és költő” - így jellemezte Móricz 1924-ben. Feloldhatatlanok voltak egymás számára, de a három és negyed évi közös munka s a szakítás után egyikőjükben sem élt sem harag, sem ellenszenv: egymásban a művészt becsülték. Életük utolsó évtizedében személyesen csak ritkán találkoztak. Barátságuk válságát eléggé beszédesen bizonyítja, hogy Móricz Babits ismételt kérésére - ígérete ellenére - egyetlen sort sem volt hajlandó írni a Nyugatba. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy Ady Endre napja című szép esszéjével búcsúzott a Nyugattól. „Hogy is vagytok s, hogy vagytok meg nélkülem, már úgy személyileg gondolom. Oly kevesen vagyunk már a régiekből” - kesergett némi öniróniával Móricz a szakítás után egy évvel. „Hogy vagyunk meg nélküled? Bizony rosszul, személyileg is, nyugatilag is” - válaszolt őszinte, de enyhe szarkazmussal Babits. A harmincas évek végén - Babits egyre súlyosbodó betegsége idején - kerültek ismét közelebb egymáshoz, de ez a közeledés inkább csak a haldokló barát iránti végtisztesség jele volt. BABITS MIHÁLY LEVELEI MÓRICZ ZSIGMONDHOZ Fogaras, it)io. ápr. 20.1 Kedves Barátom Bocsáss meg hogy így szólítalak és ily tolakodóan hozzád fordulok, - a kedvesség, mellyel Budapesten létemkor kitüntettél s a nagy szeretet, mellyel írásaidhoz viseltetem, bátorít és biztat. Valamely újságban olvastam, hogy egy könyvecskéd jelent meg,2 gyermekversekkel telve: végtelen kíváncsiság fogott el, olvasni. De fogalmam sincs, hol
