Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Zrínyi ekhós verse

Az a hatalmas, emberarcú, erdő-üstökű, könnyező sziklaarc, amellyel Marino Adoné-jában találkozunk (V. 86.) a vergiliusi-ovidiusi minta túlhajtása:

Meredek néptelen partok között Magas szírt fordítja bérces hátát a napnak;

Homlokára vad növények vetnek árnyat,

Mintegy a durva fő tüskés sörényeként;

Csermely-szeméből fakadnak, peregnek Ezüstös, kristálytiszta könnyek;

A forrás alatt barlang tátong,

Mint nagy torok, szájat nyitván a hegynekTM

Zrínyi a Gibraltár-metaforában nemi a hegyet emberiesíti, hanem kedvese két szép lábát jeleníti meg Herkules oszlopaiként, leleménye azonban feltétlenül a bemutatott antropomorfikus ábrázolásmód változata. A földrajzi allúziók a XVII. századi barokk költészetben különösen gyakoriak, az angol John Donne költészetét például teljesen áthálözzák.77 Ha nem saját invenciója, Zrínyi itt is olasz irodalmi mintát követhetett.78

De érhették képzőművészeti inspirációk is. Az antropomorfizálás festői lehetőségeit Giuseppe Arcimboldo, a rudolfinus Prága ünnepelt olasz piktora feszítette végletekig. A manierista Arcimboldo Klaniczay Tibor szerint eljutott az érzéki szépség teljes felszámolásáig, „pusztán az intellektuális spekuláció képi realizálására” törekedett.79 Ideája az volt, hogy az emberi test, főként a fej és az arc képi látványa a legkülönfélébb természeti és tárgyi elemekből rakható össze. Arcimboldo fantasztikus ötleteit követői továbbfejlesztették. Főként az úgynevezett flamand iskola, Abel Grimmer és Gilles Mostaer jeleskedett a tobzódó variálásban, de eljutottak Arcimboldo-típusú metszetábrázolások különféle XVII. századi kiadványokba is. F. C. Legrand és F. Sluys Arcimboldóról és követőiről írt monográfiája (1955) többek között a jezsuita Athanasius Kircher, a híres polihisztor és orientalista Ars magna című könyvéből közöl egy Arcimboldo hatását tükröző tájképrajzot.80 Jellemző tévedés, hogy G. R. Hóeke a Eie Welt als Labyrinth (1957) képanyagában ezt a Kircher által publikált és leírt metszetet - amit majd a flamand iskola is végletekig variál - a Legrand-Sluys-monográfia megjelenése után is Arcimboldónak tulajdonítja.81 Zrínyinek öt Kircher-köny- ve volt, s ezek között található az Ars magna lucis et umbrae 1646. évi római kiadása is.82 Az erős Arcimboldo-hatást mutató metszetet Zrínyi akárhányszor elnézhette, s bizonyára ugyanúgy aprólékosan szétszedte és összerakta az eléje táruló látványt, ahogy a mai szemlélő teszi. A tájportré címe Campus antroporphosusß3 A vízszintesen szemlélt képen szakállas férfifej fekszik a tengerben, de ez - függőlegesen szemlélve - egyszersmind egy vízbe nyúló szirtfok. Nya'kszirtje várfal; jobb füle kerek kőbástya; szeme pinceajtó; homloka és szemöldöke sziklacsúcs; orra várkastélyszerű építmény; bajsza és szakálla az állról a nyakra is lehúzódó bokorsor; hajzata falomb. Füle körül csónakázökat is látunk a vízen, vállán horgász ül, nyakán kaszálnak, szénát gyűjtenek, pofacsontján egy vadász szegez puskát az égen húzó madárrajra - és így tovább; ökröket hajtanak, kutya nyulat kerget, stb. - A manierista Campus antropomorphus akár Marino Adoné-21