Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Papp János: Babits Mihály San Remo-díja
PAPP JÁNOS: Babits Mihály San Remo-díja Babits életútjának, írói-költői pályájának utolsó nagy elismerése és élménye a San Remo-díj odaítélése, illetőleg az ennék átvételéhez kapcsolódó olaszországi útja volt. Az olasz kormány által adományozott tekintélyes összegű - 50000 lírás - díjat évente öt kategóriában (irodalom, zene, szobrászat, festészet, külföldi írók) osztották ki. A külföldi írók 1938. évi díjára - az olasz szellem megismertetése terén szerzett érdemeiért - Babits Mihályt jelölte az Olasz Tudományos Akadémia, s a javaslatot egyhangúlag megszavazta az erre a célra alakított bizottság is. Az erről szóló hivatalos iratot Esztergomba címezték, s mivel Babits Budapesten tartózkodott, csak jelentős késéssel értesülhetett a jelentős elismerésről. Az értesítés egyúttal a díjátadási ünnepségre szóló San Remo-i meghívást is tartalmazott. Egyúttal rövid életrajzot s egy fényképet is kért a szervező bizottság, hogy az olaszok jobban megismerhessék az ünnepeltet. Babits nem számított ilyen megtisztelő nemzetközi díjra. Ezt tükrözte első nyilatkozata is: „.. . Teljesen váratlanul ért ez a kitüntetés .. . Nagyon valószínűnek tartom, hogy főleg, sőt kizárólag Dante-fordításomért kaphattam.” (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Babits-hagyatékában Fond IH/1863.) Válaszlevelében (1940. március 11.) megköszöni az elismerést, a meghívást, s közli, hogy mindenképpen szeretne részt venni - feleségével együtt - a díjátadási ünnepségen. Leveléhez az alábbi önéletrajzot mellékelte: (OSZK Kt. III/1863.) Curriculum vitae lüfyban születtem Szekszárdon, a magyar Dunántúl azon vidékén, amelyet egy régi versemben nem ok nélkül hasonlítottam Itália némely vidékéhez. Szelíd, enyhe, kékegű, kulturált vidék ez, ahol még a római civilizáció emlékei ütköznek ki minduntalan a földből, s mélyéit ma is a régi Pannónia útjai szelnek át. Ezen a vidéken az én gyermekkoromban még elevenen élt a régi magyar nemesi középosztály latinos műveltségű tradíciója, s ebben a szellemben nevekedtem én is. 78