Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám - Laczkó András: Jegyzetek a tanulmányíró Babitsról

halálos ágyán, $ örült neki... Emlékszem az örömre, amikor Tamási Áront megismertem és sikerült útjait egyengetnem...” Miért ez a személyesség és érzelmi háttér? Legfőképp azért, mert az erdélyi irodalomban akkoriban jelentkezett az elkülönülés igénye, többen „autonóm” kis literatúrát láttak benne. Ezt viszont Babits mint a regionalizmus túlburjánzását értékelte, s példákkal illusztrálva fejtette ki, hogy a transzszilvanizmus programja nem lehet az elzárkózás, sokkal inkább a gazdagítás. Szélesebb összefüggésbe helyezte, húzta alá: az az irodalom „erdélyiségében magyarságát őrzi, és Európát gazdagítja”. Ügy érezte, tér és idő egyaránt kötelezi az erdélyi alkotókat.

Az esszék, tanulmányok által átfogott idő alkotói fejlődésképe akkor változik nagyot, amikor Babits megérezvén a „nagy dolgokban” színvallást sürgető történelmi követelést, cikkekben tesz újólag hitet. Amikor a szellem igazságát szegezi szembe a korszellem megtévesztő hazugságaival. Példát mutat, hogyan kell maradni „embernek az embertelenségben”. A históriai idő hatására születtek ezek a mondatai: „ódákat és esszéket szerettem volna írni nemzetem sorsáról, helyzetünk nagy veszélyeiről, s la magyar szellem elpusztíthatatlan [erejéről, amelyben erősen hiszek, mert magamban érzem azt. Nagy terveimet kicsi és szomorú kérdések zavarták meg...” Helytállást sürget és emberséget. Olyat, amelyik magyarságában sem válik szűkkeblűvé, s amelyhez példa az „öregedő Vörösmarty” költői magatartása: „Lehet-e bezárkózni egy nemzet életébe, s nem gondolni az emberiség bajával?” Válasza nyílt és határozott: „Nem. Vörösmarty sem tudta elválasztani egymástól Magyarország és Európa ügyét. Magyar honfi-költő volt és Európa költője egyszerre.”

Írásai bizonyítják, hogy e mondatok rá is érvényesek. Tanulmányaiban, esszéiben, a sokfelé tékintést kell észrevennünk. Írói arca magán viseli személyiségének jegyeit, szavai ezért oly megragadóak. Az esszéket, tanulmányokat költő írta; segítenek a versek világának feltárásában.

Otthonában, Hirsch Ottó felvétele, „1915.”