Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám - Laczkó András: Jegyzetek a tanulmányíró Babitsról

LACZKÓ ANDRÁS:

Jegyzetek a tanulmányíró Babitsról

Babits az 1939-ben készített önéletrajzi feljegyzésében arról írt, hogy ifjú költőként sokszor ^engedett az igazság rovására a szavak, rímek varázsának. „Ezt a képességemet azóta elvesztettem - mondja tovább -, gyáván és tehetetlenül ragaszkodom minden jelentéktelenséghez, ami véletlenül igaz”. A költő és esszéíró ebből a szempontból az első pillanattól megkülönböztetendő. Értelmező, áttekintő tanulmányai tanári pályájával, irodalomszervezői, szerkesztői munkájával vannak összefüggésben. Ez pedig nemcsak az alapos felkészülést, hanem azt is igényelte, hogy az igazság maradéktalan kimondására törekedjen. Természetesen önnön személyiségén átszűrve, sokfelől érkező szellemi hatás egybefogásával. A tér és idő meghatározottságai mellett leginkább az emberi szellem alakváltozásai foglalkoztatták. Ennek kitapintása jellemzi tanulmányírói munkásságát.

Babits fogarasi tanárkodásának harmadik évében az ottani állami főgimnázium értesítőjének tanulmányt írt Stilisztika és retorika a gimnáziumban címmel. A dolgozatot - nyilván szélesebb körű érvényessége okán - 1910-ben közölte a Nyugat is. S valóban, az írás egészén érezhető a tágítás, a szélesebb perspektívába állítás igénye. A tanári gondolatsor, mint akimé elárulja (egy tantárgy filozófiája tanulók számára) diákoknak - és szülőknek - készült, de tanulságai azáltal, hogy összegezték a tantárgy didaktikájának lényegesebb gondjait, a nevelői munka jobbítását célozták. Nem közömbös a tárgyválasztás, hogy éppen az addig is sokat vitatott, bírált irodalmi nevelésről adta közre kérdéseit és kétségeit. írásai - saját fogalmazásában - „problémák és descripciók; irodalmunknak inkább kérdéseit tárgyalják, mint jelenségeit”.

Munkájának és érvelésének alapja, hogy a középiskolai tanítás célja, legfőbb törekvése; megtanítani a tanulókat gondolkodni és beszélni. A gimnázium szerinte azzal, amit nem csinál (nem ad szakmát), önmaga szabta ki az elérhető célt. Ebben a tekintetben mérhető a stilisztika és a retorika fontossága; az egyik stúdium a gondolatok összegyűjtéséhez, a másik kifejtésükhöz ad segítséget. Erre állítva gyűjtötte egybe a szükséges tennivalókat. Például azt, hogy a beszédben és a gondolkodásban való előrehaladásnak tudatossá kell válnia, hogy a diák önmagában tudja követni a változásokat. Ez metodikai szempontból figyelemrí' érdemes, hiszen olyan oktatási feladatot summázott, amelynek érvényét a tanul-22