Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Szakály Ferenc: Egy elfelejtett nagy szekszárdi tudós emlékezete - dr. Hollós László 1859-1940
Egy elfelejtett nagy szekszárdi tudós emlékezete DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 1859—1940 Szekszárdion, a Mátyás király utca 46-os számú házon szerény márványtábla emlékeztet rá, bogy egykor ebben az egyszerű kis házban élt - s innen indult utolsó útjára — Hollós László gombatudós, azon ritka szekszárdiak egyike, akik felvételt nyertek a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Hollós — ezt tanúsítja alább, teljes terjedelemben közreadott önéletrajza is - a különc megszállottak - egyébként a kor tudósai közt meglehetősen népes - táborába tartozott. Gcegus! Pál egyetemi tanár a Magyar Nemzet 1968. január 7-i számának tudományos rovatában nagyon érdekes sorokat ír le, mintegy kiegészítve ugyanott korábban megjelent megemlékezésemet. Cikkének lényege a Kecskeméti Üjság 1911. augusztus 12-i számában közölt tömör megemlékezéséből származik: ,,Él Kecskeméten egy kiváló tudós. A puritán emberek mintaképe, tudós a tudósok között, ember, aki csak dolgozni tanult meg és kinek neve munkássága révén fogalommá lett egy egész világon. Dr. Hollós dolgozott, mint a hangya. Törhetetlen szorgalommal, emberfeletti erővel. Tudták, hogy dolgozik, tudhatták volna, hogy a magyar kultúrának dolgozik. S alig akadt... ki meleg szívvel néha-néha a tudóshoz elvándorolt volna... Megérdemelte volna sokkal inkább, mint azt a sok keserűséget, amelynek részese volt, csak azért, mert puritán feliem, a tudománynak félként papja, az élet piacáról dolgozószobájának szentélyébe vonult vissza. Üldözték agyonhallgatással. Üldözték mellőzéssel. Üldözték mindaddig, míg csak ki nem bújt szentélyéből. És a nagy jellemű férfi nem ellenségei ellen fordult, hanem azzal a vasmarokkal... azzal az acél szívvel... a maga legnagyobb kincsét, küzdelmes munkásságának gyümölcsét, világhírű gyűjteményét semmisítette meg...”- Regényt lehetne írni - folytatja Greguss — a magyar tudomány egy kissé különc, de szerencsétlen bajnokának életéről. Megpróbálta, hogy nevezzék ki a múzeumhoz, de kérvényét azzal utasították el (Két esztendő múltán. A szerk.), hogy középiskolai státus terhére való berendelése iránti kérelme fedezet hiányában nem teljesíthető. Alig múlt el egy esztendő, volt fedezet más számárai... Greguss Pál még azt is említi, hogy annak a Hollósnak nem jutott a Nemzeti Múzeumban státus, aki, mint az alábbi életrajza is bizonyítja, egész világhírű gyűjteményét a múzeumira hagyta. Csak az volt a kikötése, hogy életében nem adja át, mert az esetben nem tudna megfelelően dolgozni. Felmerül a gyanú, hogy a múzeum a mellőzés kihangsúlyozásával akarta kierőszakolni a hagyaték mielőbbi átadását. Jávorka Sándorral történt őszinte beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy miért volt lehetőség a státus egy évvel későbbi betöltésére. Ugyanis bizonyos családi kapcsolatok miatt kellett a hely Moesz Gusztáv részére, aki viszont Jávorka legjobb barátja lett és így ismerte a dolgok hátterét. A szoros barátság ellenére Jávorka őszinte szívvel megállapította, hogy ez esetben súlyos méltánytalanság történt Hollóssal szemben, pedig ő világviszonylatban is igen nagy tudós volt és más elbánást érdemelt volna. (A mellőzések miatt Hollós később végrendeletét megváltoztatta.) A Kecskeméti Üjság többször hangsúlyozta Hollós puritánságát. Éppen még itteni életével kapcsolatosan el kell mondani, hogy akadémiai székfoglalójának megtartására olosó posztóruhában, nyakkendő nélküli gyolcsingben és vásáron szerzett bakancsban óhajtott bevonulni, aminek az lett a következménye, hogy a konvenciókon éberen őrködő akadémiai portás nem akarta beengedni a tudomány felszentelt templomába. Az alkalomhoz illő ruhákkal máskor is hadilábon állt: első tanítványainak ötvenedik érettségi találkozója csaknem meghiúsult, mert az agg tanár nem volt hajlandó olyan ruhát ölteni, amelyet magas méltóságokra — pl. Kecskemét város főispánságára - emelkedett tanítványai magukhoz méltónak ítéltek volna. Igaz, hogy közadakozásból akarták átöltöztetni, de ő csak ebben a sajátban volt hajlandó a csoportkép közepére ülni. (Tény, hogy nem is volt finomabb ruhája, mivel minden pénzét a tudománynák szentelte, ennek következtében a 'kecskeméti egyszerű parasztok ruháját viselte.) Szekszárdon hazaköltözéséig alig, vagy éppen semmit sem tudtak a városka szülöttének nagy tudományos sikereiről. Igaz, hogy feltűnt a város piacán panyókára ve-71
