Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 2. szám - Solymár Imre: Regionális mentális és történeti életmodell a völgységi sváboknál

lédet! Asszonyok, leányok kaszálnak, szántanak stb. Valóban, a sváb is, családja is „kemény” életet élt.

Hallgassuk ezzel szemben Mayer Ferenc Andort, aki szerint Bonyhád környékén az állat, a tájfajta „ . .. kitűnő gondozásban, mondhatni gyengéd ápolásban részesül. Rossz szó, goromba bánásmód, vajmi ritkán éri. Istálló rendesen elég jó és kivétel nélkül mindig jól almozva, tiszta puha alomba fektetik . .

Ha a gazda - úgymond - „ . . . saját tisztaságára egyszer másszor nem is fordítja éppen a legnagyobb gondot, de állatját mindig a legpontosabb tisztogatásban részesíti ...”

A lehető legrosszabb véleménnyel van svábságunkról a szekszárdi Leopold Lajos, a századelő szociológusa, közgazdásza. Két munkájában is a kontrasztot hangsúlyozza: jómódú, dán típusú parasztokról van szó, és mégis „ .. . a legtöbbet dolgozó magyarországi parasztgyermek és parasztasszony a belterjesen, dán módra gazdálkodó, jómódú sváb paraszt - e valóságos Überbauer - gyermeke és felesége . . . Elmondhatjuk, hogy az egészen régimódi és az egészen újmódi parasztgazda egyképpen kizsarolja gyermekeit, felesége és bérmunkásai munkáját.” Másutt a gyengébben ruházott gyermekeket említi. A lakást illetően pedig azt, hogy „ . . . nem ismernek magasabb standardot az egyetlen hálószobánál. Szülők, öregek, vajúdók és haldoklók egy szobában hálnak..” Mégis ez a szigorúság biztosította a munkára nevelést, az értékrend átadását.

Kifelé sem mutatkozott különösebb szociális érzékenység. A szegények és gazdagok létezését csak az eltérő szorgalomnak tulajdonították, hiszen - mint Izményben mondották - „ . . . kezdetben mindenki egyformán kapott földet”. A pap Allinger János évtizedek tapasztalata után írhatta: a hidasi sváb „ . . . jótékonysága igen szűkkörű. Ajtaja előtt megálló cigánynak vagy koldusnak csak egy darab kenyeret ad. Embertársain általában nem sokat segít, mert saját megélhetéséért, vagyonkája gyarapításáért dolgozik."

A völgységi svábok etnikai egysége a történeti események hatására felbomlott. Egy részüket nemzetközi egyezmények alapján kitelepítették. A sváb paraszti értékrend egyébként is felbomlásra volt ítélve; a megindult belső folyamatok erre utalnak. A vagyonelkobzás (föld, ház, jószág) a korábbi felhalmozás célját tette értelmetlenné. A földreformból bizonytalan státuszuk miatt a szegényebb je is ki-kimaradt. Tömegesen kerültek a munkásosztályba, mely más életmód modellhez való igazodással járt. A földreform juttatásai révén bukovinai székelyek, erdélyi menekültek, jugoszláviai magyarok, felvidéki telepesek, alföldi áttelepültek kerültek a Völgységbe. Értékrendjük kölcsönösen hatott egymásra. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megváltoztatta a földbirtoklás, az állattartás mértékét, jellegét, s ezzel végleg felszámolta a korábbi sváb életmód anyagi alapját.

IRODALOM:

Allinger J.: Hidas 1945 előtti német lakosságának jellemzése. In: Allinger János szerk.: Hidas község története, Kézirat, 1965. 67-71. p.

67