Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám - Scheiber Sándor: Magyar kártyaenciklopédia
Mindenek előtt ha elnézem az egyest, az arra tanít engemet, hogy egy Isten vagyon, ki a’ mennyet, és a’ földet teremtette. A’ kettős eszembe juttatja, hogy üdvözítőnkben két külömböző természet vagyon, Isteni és emberi. A’ hármas, emlékezetemben hozza egy Isteni valóságban lévő három személyeket. A’ négyes, a’ négy Evangélistákat. Az ötös, világossan emlékesztet engem a’ megváltónak öt sebeire. Midőn a’ hatost szemeim eleibe teszem, látom benne miképpen teremtette Isten mennyet, és a’ földet hat napokon. A’ hetesnél pedig semmi módon sem felejthetem el, hogy a’ hetedik nap a’ nyugodalom napja. A’ nyoltzas nyilván tanítja a’ ma nyóltz boldogságokat mellyeket a’ világ megváltója, a’ magas hegyen mondott tanításában előadott. A’ kilentzeseket elszemlélvén, felbuzdul lelkem azon kilentz sereg Angyalok tiszteletére, kik az Ür színe előtt dicséretet énekelnek. A’ tizes, eszembe juttatja nem csak a’ Sinai hegyen kiadott tíz parancsolatot; hanem a’ tíz szüzeket is, kik közül az öt eszes, az öt pedig bolond volt. A’ mint így végig ment volna a’ kártyán, kiveszi a veres Alsót, ’s félre tévén azt mondja: Héj ez nem jó ember! A’ többi Alsókat is mellyéje tévén: Ezek pedig a’ hóhér poroszlói. Midőn el nézem a’ négy Királyt, tiszteleti futja el a’ szívemet, ama három szent Királyok eránt, a’ kik a’ Királyok Királyát ajándékaikkal tisztelték. Mind ezek felett ha összve számlálom a’ kártyán lévő szemeket, szögrül vigrül 365-re telnek: ezek nékem az esztendő napjait mutatják, az 52 kártya mutatja-az 52 hetet; a’ 12 képes kártya az esztendőnek 12 hónapjait; úgy hogy mondhatom, hogy énnekem a’ kártya több szolgálatot tesz, mint némelly könyv. Itt megszóllak a’ Major úr: jól van jól, de miért tetted félre az Alsókat? Ez, úgymond a’ katona, Judás Iskariótes, a’ ki engem Nagyságodnál elárult; a’ három pedig Profózhoz hurczolt. Elnevette magát a’ Major; most az egyszer úgy mond ki mentetted magadat, nesze egy forint idd meg az egészségemért; de másszor ha a’ Templomban kártyázol, nem maradsz bűntettetlen. JEGYZETEK 1 ]. Bolté: Eine geistliche Auslegung des Kartenspiels. Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. XI. 1901. 376-406., ua.: Zu den Karten- und Zahlendeutungen. Uo. XIII. 1903. 84-88; vö. Taylor: Hwb. d. deutschen Märchens. II. Berlin, 1934. 173-2 Szövege megjelent: A. Scheiber: A Hungarian Encyclopedia of Cards. Midwest Folklore. II. 1952. 93—100. 3 György Lajos: Kónyi János Dcmokritusa. Bp. Í932. 61-64. A mindenkor nevető Dcmokritus. Válogatta: Bíró Ferenc. Bp. 1981. 241-243. 4 György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Bp., 1934. 146. No. 106. 5 Filco Pater: A franczia játékkártyák. (A jezsuita atyák magyarázata szerint.) Üstökös. XX. 1877. 221. 6 Zolnai Zolnay Vilmos: A kártya története és a kártyajátékok. Bp., 1928. 252- M3-7 Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. II. Bp., 1977. 209; Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp., 1978. 239- 240. 51
