Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Pomogáts Béla: A harmadik nemzedék indulása - Takáts Gyula levélgyűjteményéhez
áramlatot. Egymástól eltérő módon ítélték meg a költő közéleti fellépésének esélyeit, valamint következményeit, s egymástól eltérő módon gondolták végig azt is, hogy a költészet milyen módon szolgálhatja igazán az európai és magyar kultúra védelmét, a nagy emberi ideálok fennmaradását. A nemzedék első csoportja közvetlenebb módon vett részt a politikai küzdelmekben, az antifasiszta szellemi ellenállásban. Kész volt harcolni és áldozatokat hozni a humánus értékek védelmében, az egyetemes kultúra nemes hagyományait gondozta, a józan értelem ítélő erejét tartotta fenn. Védőgátat szeretett volna építeni a fasizmus szennyes hullámai ellen, s ezt a védőgátat az európai művelődés tartós értékeiből készült létrehozni. Gondolkodása részben a szocialista eszmék és mozgalmak vonzásában alakult, fenntartotta és lírailag hitelesítette a költészet társadalmi küldetésének hitét, őrizte a társadalmi haladás reményeit, sőt ennek a haladásnak a szocialista távlatát. Ezt a költőcsoportot Radnóti Miklós, Vas István, Zelk Zoltán, Forgács Antal és Pásztor Béla képviselte a felszabadulás előtt. Közülük többen váltak irodalmunk vértanúivá a fasizmus végső napjaiban. A második költőcsoport kevesebb szállal kötődött a közélethez, képviselői magányosan dolgoztak, mindazonáltal mélyen azonosultak az emberiség és a magyarság sorsával, vállalták történelmi gondjait. Mitologikus költészetet alakítottak ki, az emberi létezés értelmét, a nagy történelmi kataklizmák magyarázatát keresték. A mítosz mint világképalakító tényező a modern lírában általában válságtudatra utal. A mitologikus költő válságban látja az alapvető emberi és kulturális értékeket. Olyan ontológiai, morális vagy történelmi kérdésekkel birkózik/ amelyekre nem adott megnyugtató választ a tudomány és a politika. A valóság megtévesztő ellentmondásai, az emberi lét gyötrő kérdései, a történelem zavarba ejtő eseményei erősítették fel a mítoszok iránti érdeklődést. A mitologikus költő az antikvitásban, a biblikus hagyományban, az archaikus elő-ázsiai és távol-keleti mítoszokban, esetleg a primitív hiedelmekben találta meg a költői kifejezés eszközét. Személyes mítoszokat alkotott, ezeknek a mítoszoknak a jellegzetes nyelvén adott számot eszmei vívódásairól és felismeréseiről. A harmadik nemzedék több kiváló költője: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Hajnal Anna, Kálnoky László és Toldalagi Pál munkásságában ez a mitologizmus öltött alakot. A nemzedék költőinek harmadik csoportja ésszerű rendet kívánt formálni tapasztalataiból és felismeréseiből. Ennek az irányzatnak a képviselői is éltek a mitologizmus lehetőségeivel, de inkább csak a költői nyelv alakításának körében. A valóság dolgait, közvetlen élményeiket vonták tündéri fénybe, máskülönben fenntartották a lírai realizmus szemléletét. A racionalista örökséghez kötődtek: Képes Géza a plebejus demokratizmust, Takáts Gyula a dunántúli latinitást, Kiss Tamás a protestáns tradíciót, Rónay György az intellektuális katolicizmust, végül Csorba Győző a kartéziánus hagyományokat képviselte. Realisztikus költői szemléletük következtében ragaszkodtak a körülöttük élő szűkebb kulturális környezethez: Takáts Gyula Somogybán és a Balaton vidékén, Kiss Tamás Debrecenben, Rónay György Budán és Balatonszárszón, Csorba Győző Pécsett érezte igazán otthon magát. A Takáts Gyulának címzett levelek írói a harmadik költőnemzedék valamennyi csoportosulását képviselik: Radnóti Miklós, Vas István, Forgács Antal éppúgy megtalálható a levelezőtársak között, mint Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Kálnoky László vagy Képes Géza, Rónay György, Kiss Tamás. Sőt találunk olyan költőket is, akik csak közvetve kapcsolódtak a harmadik nemzedék törekvéseihez, io
