Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Laczkó András: "A gyermekkor tart legtovább" - arckép Kiss Dénesről

sugárzik hátországának ereje. A hatvanas évek végétől egyre inkább közeledik a kézmeleg emlékekhez, a gyerekkor távolodó világának még elérhető darabkáihoz. Gyermekkor című versén érződik a rádöbbentő felismerés borzongató volta: „A gyermekkor tart legtovább: / túlszalad az életen. / S a gyermekkori öreg fák / ott táncolnak nesztelen / emlékezések tűzfalán.”

Azóta versben és prózában ennek tudatában törekedett arra, hogy eltűnjön az „ifjúsági” és a „felnőtt” irodalom közötti káros határvonal. Weöres Sándor Bóbitádhoz és Lázár Ervin meséihez hasonlóan Kiss Dénes írásai, vallomásai, regényei is érvek az éles különbségtétel ellen. Szándéka versben (és prózában), hogy a varázslat, a báj megőrzésével több és mélyebb tartalmat adjon minden olvasójának.

Hetedhét látomás című verse például határeset lenne, ha merev, elkülönítő szemlélettel olvasnánk. A szintagma első része gyerekkori mesevilágunkat idézi, amikor a legkisebb fiú vagy az ifjabb királyfi hetedhét országon túlra ment szerencsét próbálni. Megfoghatatlan, sejtelmes, körülírhatatlan. Épp ezért érdekes a költőnek. Cselekvés, pillanatnyi és beláthatatlan idő, kék és arany, meg a nyári évszak egyaránt tartalmat adhat a hetedhétnek.

A két szín említése nem véletlenszerű. Ezek közül a kék az 1973-as kötetben (Kék kék kék) vált dominálóvá. Ennek kolorja nemcsak ősöket és elődöket asszociál Kiss Dénes mellé - mint egyik kritikusa megjegyezte -, hanem a valóságot is. A szín felidézheti a misztikus és fájdalmas Novalis Kék Virágját, Maeterlinck túldíszített Kék Madarát, s egyúttal az ég koloritját, a vizek látványát, Földünk körüli levegőréteget. A társítások nem alaptalanok. Novalis fejtette ki töredékeiben, hogy ami a költői, az tulajdonképpen mesés és a költő feladata a köznapi dolgok, tárgyak romantizálása, átminősítése, hogy ezáltal újra meglelhető legyen eredeti értelmük. Analógiára célzás nélkül, de tényként rögzíteni kell, hogy Kiss hasonlóképpen vélekedik a líráról: „a költészet varázslatával minden láthatóvá válik” (Kék ikra).

A kék tartalmának fölfejtése, szerepének meghatározása Kiss Dénes költészetében még így sem egyszerű. Az első kötetekben meglévő egysége felbomlott, többrétegűvé vált. Üjabb könyveiből tudjuk, hogy kék a gyermekkor (Egek ege), a szépség és a béke (Hajnali gyakorlat), a fenyegető acélkés éle (A fütty erdejében), s persze az öröm (Fent fényes fém). Sejteni engedte a Kiss-írásokban szinte mindenütt feltűnő szín, hogy a tartalom apró mozaikjainak összegeződni kell. Ennek eredménye pedig nem lehetett más, mint az emberi világ, azaz a Föld középpontba állítása. Ezzel ismét a szemlélet sarktételéhez jutottunk, hiszen égitestünk, ahogyan az űrhajósok lefényképezték, egy sötét háttérben lebegő kék golyó, amelyben „mint valami lüktető kék ikrában valamennyien benne vagyunk!’.

Ez az égitest kék golyó távolról összecseng József Attila soraival: „a távolságot, mint üveggolyót megkapod”. Egyik vallomásában a költő maga beszélt arról, milyen inspirációkat kapott, mit köszönhet elődjének, arra helyezve a hangsúlyt: az „ajándék” megőrzése a lényeges: „Arra kell vigyáznunk, nehogy kiperegjen gyönge újjaink közül, nehogy kihulljon lyukas zsebünkből.” Többször állt már a szárszói vasút mellett, de akkor mindig az emlékezés volt a fontos. A Kék ikra összegzése szempontjából fontos motívum zárta le Balatonszárszón című

14