Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Csányi László: Jókai szerelmes estéje

Tulajdonképpen most lőhetne igazán boldog ember. Sütkérezik is a dicsőség tényében, élvezi, hogy egy ország figyel rá, megfestetik arcképét, utcákat neveznek el róla, s ahol megjelenik, fáklyás zenével köszöntik. Ekkor csap le életére Bella szerelmének villáma. Fénye elvakítja, de ő melegedni próbál mellette. A NYILVÁNOSSÁG TELJES BEVONÁSÁVAL A család Fesztyéke't okolta a botrányosnak vélt házasságért, s most is csak Károly bátyja mutatott megértést, aki Vali Mari megbízható emlékezése szerint ezt mondta: „Én örülök rajta, hogy szegény Móricz öcsém csakugyan megháza­sodnék, legalább lenne, aki egy kicsit kedvét keresné és gondját viselné öreg nap­jaiban.” Váli Mari imádásig alázatos hűsége és odaadása ebbe is beletörődik, jól­lehet az új asszony szerepe tőle sem lenne idegen, ahogy erre te'Z is célzást. Fesztyék odáig mentek, hogy Laufenauer Károly orvostanárral igazolást írat­tak, mely szerint a házasságkötéskor nem volt beszámítható állapotban, de erre Jókai már két évvel korábban, a Bella-szerelem kezdetén fölkészült, midőn tár­cát írt a „bolondcsinálásról”, erről a „leverő gondolatról”, amikor megkörnyé­kezik, „megfigyelés végett, hogy minő rigolyákat, minő furcsaságokat, minő rend­ellenességeket jegyezzenek föl róla - egy későbbi diagnózis számára”. „Oh ne áltassuk magunkat - sóhajt föl Mikszáthunk -, mondjuk ki az igazat: ennek a nagy embernek az alkonya végtelenül szomorú volt.” Valóban az volt, pontosabban azzá tették, bár maga Jókai is hozzájárult, hogy minden a nyilvános­ság teljes bevonásával történjék. A házassági viszontagságok, melyekről a lapok nagy kedvvel írtak, valóban megviselték, bár azt is tegyük hozzá, hogy a kora­beli lapok szívesen foglalkoztak az 'emberek magánügyeivel; patriarchális kor volt, a megértés és rokonérzés elbírta a kandi kíváncsiságot is. Találomra írok ide né­hány címet a Tolnai Világlapjának egyetlen kezemügyében levő évfolyamából: Ernst Miksa, a Hermész bank főtisztviselője, kiugrott a vonatból, - Groman Dezső ny. honvédelmi államtitkár öngyilkossági kísérletet követett el, - Málnay Jenőné úriaszony öngyilkos lett, - dr. Máté Sándor, az egyetemi könyvtár első őre megőrült és tébolydába szállították, Pongrácz grólfkisasszo'ny szerelme pedig hosz­­szú időn át tartotta izgalomban a közvéleményt, Henriette ugyanis megszökött egy Andressik János nevű parasztlcgénnyel, aki később feleségül is vette. Sok jel mutat arra, hogy Fesztyék valóban elhanyagolták a „pápit”, bár a ro­konok kölcsönös vádaskodásából nehéz kiszűrni az igazságot, s az is tény, hogy a szerelmes Jókai sértettségében és izgalmában sok fölös szóbeszédre adott alkal­mat. A kétségbeesett rokonok utolsó kísérletiként tízezer forintot ajánlottak fel Bellának, ha visszalép, amit természetesen nem fogadott el. Jó oka volt rá, ek­korra már végleg számot vethetett szerény képességével, s higgadtan számító any­ja is, aki mindvégig fontos szerepet játszott életükben, valószínűleg arra biztatta, hogy ne adja fel a harcot. Jókai már két éve legyeskedett a „nagy darab zsidó leány” körül, ahogy a rokonok nevezték, bár ez volt a legenyhébb, mert az ártat­lan Váli Mari egy helyen beszúrja Hegedüsné levelébe, „ezt a szót akkor sem ér­tettem, s ma sem ismerem jelentését”. Nem kell megerőltetnünk képzeletünket. 58

Next

/
Thumbnails
Contents