Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 4. szám - Laczkó András: Zichy Mihály Obsitos-illusztrációi

Szinte bizonyos, hogy keresztezte ezt Zichynek az a küldeménye, ami 1897. augusztus 4-én kelt, s amiben értesítette a szerkesztőt, hogy a rajz (vagyis egyetlen illusztráció) elkészült, s kérdezte, hová küldheti. Mentegette még önmagát, hogy a sok egyéb munka és a kor (a ihetven év) nem engedte a nagyobb nekifutást. Jelezte még, hogy a „Zrínyi Ilonához” megvannak a vázlatai.

Az első vázlat, a rajz az album 102. oldalára került. Ha összevetjük a végleges változattal, látjuk, hogy annak csupán körvonalait mutatja. Legszembetűnőbb az obsitos karaktere, ebben van a legkevesebb változtatás. Az öntudatos mozdulat, az arckiifejezés, a hallgatóságtól való elfordulás egyaránt jellemére utal. A képet kitűnően eltalált figurákkal népesítette be. 'Bal oldalt a jámborabb hallgatóság, akik figyelemmel, csodálkozással néznek a volt katonára, jobbra pedig a kétkedők, akiknek az arckifejezésére és mozdulataik egyaránt a hitetlenkedést jelzik.

Zichy illusztrációit a költemény továbbgondolásaként kell értékelnünk. Annál is inkább, mert ez az albumban szereplő más művészeknek kevésbé sikerült. Garay Ákos, Faragó József, Csók István, Márk Lajos, Szilkszay Ferenc, Auerbach Lajos inkább a szószerinti ábrázolásra törekedett.

Érdekessége még a könyvnek, hogy Zichy Mihály bátyja is szerepel benne. Zichy Antal literátor volt, így versét küldött (már betegen, halálos ágyáról):