Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Fried István: Babits Mihály mesejátéka
FRIED ISTVÁN: Babits Mihály mesejátéka (Jegyzetek A második ének c. színdarab margójára) Kevés érdemleges hangzott el A második ének-ről, amelyet pedig már a mesejátékot teljességében először 1942-ben publikáló Török Sophie az életmű egyik kulcsdarabjának vélt, kapcsolatba hozva fontos, ars poetica-funkciójú Babitsversékkel; legutóbb pedig Rába György nem pusztán összefoglalta a mesejáték gyér irodalmát (természetesen külön hangsúllyal említve Sőtér István „kortársi” dolgozatát), hanem a színdarabot beállította az életműbe, és néhány nyilvánvaló és kevéssé nyilvánvaló irodalmi utalást is megfejtett. Rába György fejtegetéseihez talán még azt tennénk hozzá, hogy az 191 i-ben született mesejáték és Babits Vörösmarty-tanulmányai között is közvetlen szálak vehetők észre. Az ifjú Vörösmarty egyik fejezetcíme hangzik így: „A művész, akitől várnak valamit”. Babits olyan Vörösmarty-'képet rajzol, aki kötelességből ugyan dalol, de e kötelességszerű ének csak a „második!’ lehet, nem az, amelyre „életét teszi”. A férfi Vörösmarty c. dolgozatban pedig élénk szavakkal ecseteli Vörösmarty és a népmese kapcsolatát; kiváltképpen a Csongor és Tünde nyelvének, előadásmódjának jellemzése illik jórészt A második énekre: „Vörösmarty itt is a népmeséhez fordul, mint a Tündérvölgyben; de a meséből csupán szimbólumokat vesz, melyekbe gondolatait öltözteti; egyéb minden az övé (...) Hol légiesen finom ez a vers, hol parasztosan kemény és durva: tarka, de jól simuló öltönye a mesének. . .” Babits „viszonya” a népmeséhez is hasonló; pontosabban szólva a népmesének hitt, de a Vörösmarty-kortárs, Vörösmarty-epigon Garay János által feldolgozott mondáról van szó. A szintén szekszárdi költő, lapszerkesztő 1847-ben írta, 1848-ban jelentette meg Balatoni kagylók c. versfüzérét, amelynek XXVI. darabja a Rege a tihanyi visszhangról. Már felületes olvasáskor is kitetszik, hogy Babits valóban csak az ötletet kapta Garaytól, ezúttal kevéssé érdekelte az a reformkort átható lendület és lelkesedés, amely a Balaton irodalmi felfedezését jellemezte, és amely a balatoni gőzhajózás megindulását is ünneplő versekkel kísérte. A Garaynál őszinte rajongás, a Vörösmarty és a népiesség modorában alkotott versciklus Babitsra csak annyiban hatott, amennyiben forrásként számba jöhetett. Kizárólag a témát merítette Garay regéjéből, de még a történet menetén is változtatott. Megtartotta viszont a tihanyi visszhang keletkezéséről szóló epizódot. Ami azonban a mesejáték népiességét és más motívumait illeti, nem Garay költeményeiben =7
